Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
401 gök bölcsei egyenesen Egiptomba mentek bölcsességet tanulni,— ámbár magában véve ■ez sem lehetetlenség, — de nem egy eszmét találunk Hellas földén, fökép a mi az eschatologiát illeti, a mely, úgy látszik, a Nílus partjáról vándorolt át a Danaok hazájába. A föld népei között mindig volt bizonyos eszmecsere, bizonyos kölcsönös hatás, s ha a görögök a phoeniciaiaktól tanulták el az írást, s mint sokan vélik a chattok (heteusok. םי]ףח) közvetítésével az assyrbabyloniak- tói a képfaragást,1 miért ne lehetett volna a szintén nem messze fekvő Egiptom befolyással az eszmék és tudományok fejlődésére? Azonkívül, hogy a régi hagyomány ezt tartja, mint láttuk, nyelvészeti és az anologiából vett érvek is azt bizonyítják, hogy Hellas nem egy tekintetben Egiptom tanít- ványa volt. Bár a modern kritika kétségbe vonja a görög tör- ténetírök ama tudósításainak hitelességét, melyek szerint a görög bölcsek csaknem mindannyian Egiptomban jártak s ott sajátították el tudományukat, ebből még nem sza- bad következtetnünk, hogy Egiptom gondolatvilágának ha- tása semmiben sem érvényesült volna.2 A hagyomány ál- talánossága legalább is annyit bizonyít, hogy a görög nép tudta azt, hogy Egiptomnak sokat köszönhet. Csakis e hiede- lem alapján keletkezhettek ama mondák, melyek Orpheust, Pythagorast, Solont, Lykurgost stb. Egiptomba utaztatták. Mi ugyan nem akarunk szószólói lenni ama theoriának, mely a népek szokásaiban, mythologiájában, eszméiben mutatkozó anologiából mindjárt azt következteti, hogy ez csak kölcsön- vételből származha tik, minthogy ilynemű analógiát oly népek- nél is találunk, melyek aligha voltak valamikor összekötte- tésben, s ennélfogva itt az anologiából csak azt kellene kö- vetkeztetni, hogy vagy mindkettő egy közös ősforrásból meri- tett, vagy, hogy hasonló körülmények között az emberi gon- dolkozásmód fejlődése ugyanazon szabályokat követi. De 2 Sayce, Fresh Light from Ancient Monuments. 92. 1. k. Hogy kü- lönben a görög építészet legrégibb formái szintén egiptomi hatásra utalnak. 1, Ebers. Aegypten in Wort u. Bild. II. 18M. k. I 2 így különösen: Le Pape Renouf, Vorlesungen 228. 1. E tekintet- ben azonban az aegyptologusok között jóformán egyedül áll. 2(5 «Hittudományi Folyótról. 1800.
