Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
— 402 — viszont, nem vagyunk a kizárólagos eszme-autochthonismus szószólói sem; ha két nép között az érintkezés történelmileg igazolva van, ha mindkét nép hagyománya azt tartja, hogy az egyik a másiknak mestere volt, s ha e hagyománynak legalább részleges megokolását még nyelvészeti érvek is támogatják, akkor, azt hiszem, e hagyományt nem szabad egyszerűen minden alapot nélkülözőnek kijelenteni. * * * Egiptomnak kétségkívül jelentékeny kulturmissiója volt. Ez őrségi műveltség emlékei tehát nemcsak önnönmagukért érdemlik ki figyelmünket és érdeklődésünket, hanem azon jelentékeny szerepnél fogva is, melyet azok az emberi gon- dolkodás fejlődésének lánczolatában képviselnek. A modern kutatás általánosságban igazolja Tullius ismert szavainak alapos voltát, hogy minden nép összhangzó véleménye sze- rint az emberi lélek halhatatlan1; de az ókor valamennyi népe között az egiptomi ragadta meg leginkább ez eszmét, s a Nílus völgyének emlékein olvassuk annak legrégibb nyíl- vánulását. E tiszteletreméltó emlékek évezredek óta kiáltják világgá e vigaszteljes szót: «Föltámadunk!« Dr. Giksswein Sándor. • 1 Cic. Quaest. Tusé. 1.16. Permanere animos arbitramur cónsensu nationum omnium.
