Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve

— 394• —

Mindezekből látjuk, hogy az egiptomiaknak már a tör- téneti kor hajnalpirkadtánál kifejlődött és bizonyos rendszerbe foglalt eschatologiájuk volt. melynek alapeszméi a lelkek hal- hatatlansága, a túlvilági igazságszolgáltatás és a test föltá- madása, vagyis a léleknek a testtel leendő egyesülése voltak.

V. Az egiptomi eschatologia hatása a görög mythusra és bölcselkedésre.

Mielőtt jelen tanulmányunkat befejeznök, nem hagyhat- juk érintetlenül ama kérdést: minő hatással voltak az egiptomiak e tanai a görög nép hiedelmei- és a görög böl- cseleire? Nem csatlakozhatunk ugyan azok véleményéhez, a kik. Herodot és Diodorra1 hivatkozva, a görögök eschatolo- giáját egész teljességében egiptomi forrásra vezetik vissza, mert ez az összehasonlító vallás- és nyelvtudomány szem- pontjából elfogadhatatlannak bizonyult.

Az árja népek vallási irodalmának legrégibb emlékei, a Védák és a Zendaveszta, egyaránt ismerik a lélek halhatat- lanságának és a túlvilági igazságszolgáltatás eszméit.

Manu fiai. — így szól a Rig-veda egy éneke, — az istenek halhatatlanságának útján haladtak.2 E boldogokról (Ribhavas) azt tartotta India népe, hogy jó cselekedeteik (szukritjá) által dévákká (félistenekké) lettek.3 Elnyerték jó cselekedeteik által az istenek között a boldogságot.4 Ugyan- azon gondolkozás nyilatkozik a Zendaveszta következő imá- jában: «Add nekem, a vizek és fák alkotója, a halhatatlan- Ságot (ameretátá) s az élet teljességét (.haurvátá), ó legszen- tebb szellem Mazda!»6 S az igazak e kérelmét teljesíti Ahura-mazda (a nagy szellem), ki megadja az élet teljessé- gét és a halhatatlanságot azon szellemeknek, kik cselekedeי Herodot. II. 53, 81. 123. Diador. I. 92.

2 Rigveda IV, 4. 3, 3-ik versszak.

•י Rigv. IV. 3, 8. v.

4 Rigv. I. 5. 3. 8. vsz.

6 Jaszna LI. 7. vsz.