Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve

mert a későbbi commentator beleolvasta és belemagyarázta saját nézetét az eredeti összövegbe, s midőn glossái evvel összeolvadtak, önönmagának ellenemondú szöveg fejlődött ki belőle. A 17. fejezet elemezésénél láttuk, mint dúlta föl a ké- söbbi commentátorok pantheistikus értelmezése az összöveg magasztos tartalmát.

De bármily különbözők legyenek is belv és idő szerint az egiptomiak eschatologikus tanai, azok mindig egy és ugyanazon alapeszméből indulnak ki: hogy az igazak jutalma a túlvilágban az istenek társaságában élvezendő örökkétartá boldogság leszen. Ezt az eszmét variálja a halottak könyvé- nek minden lapja, e boldogságot helyezi kilátásba az el- hunytaknak, s bár e boldogság némi tekintetben anyagias színezetű, nem mulasztja el hozzátenni, hogy annak tetőpontja isten jóságának és tökéletességnek szemlélete. «Hozzád jövök, oh Uram! elédbe vezettetem, hogy lássam jóságodat» — szól a lélek Osirishez (125. 1.). Midőn pedig e szavakat olvassuk: «Megújulnak tagjaim, hogy lássam jóságod ragyogását»1 (15, 6. csaknem Jób e szavai jutnak eszünkbe: «Az én tes- temböl látni fogom Istent, én magam fogom látni, szemeim szemlélik, és nem más.» (Jób. 19, 26.) A ki az istenek tár- saságába fölvétetett, annak az istenek bizonyos előjogot adtak. Ö mintegy részt vett az isteneknek bemutatott áldozatokban, az istenek kedvelőjévé válik, «ö Ra szívében van» (her-ab-en-Ra) mondja azért a boldogultról a halottak könyve.

így írja le a halottak könyve a boldogok túlvilági sorfát és hazáját, — de voltak ezenkívül az alvilágnak olyan helyiségei is, a hol nem öröm és boldogság, nem az istenek társasága vár az elhunytra, hanem ldnzatás, gyötrelem és megsemmi- siilés. Az alvilágnak sokféle helyiségében mindennemű kígyók és krokodilusok leselkednek ez elhunytra, s a meg nem iga- zult, kit az istenek varázserővel nem ruháznak fel, prédájok

1 Igen szépen jelképesíti ezt a gondolatot a Louvre D. 39. b. fe- kete bazalt koporsófedele (Teut-hapi-féle). A mellnek megfelelő részén a napkorongot látjuk ábrázolva, mely sugarakat lövell egy kiterjesz- tett szárnyú karvalyra. — a lélek symbolumára.