Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
történt, az elhunytnak nem kellett félnie Tuau hóhéraitól. Inni fog a mennyei folyó vizéből, s ragyogni fog, mint az ég csillagai.» IV. Az egiptomiak eschatologikus tanai. A «halottak könyvének» tanulmányozása eléggé meg- győzhet arról, hogy a mythusok és symbolumok burka alatt a mély vallásos érzet és fönséges eszmék magva lappang. Mintegy belefáradva a gyakran felfoghatatlan hasonlatok chaotikus zűrzavarába, egyszerre csak megragad egy-egv magasztos gondolat, mely az önmagától létező örök jó dicsé- cetére hív fel bennünket. Az egiptomi pantheon az istenek seregével és bizarr alakjaival első tekintetre csakugyan való- ságos tömkelegnek látszik, melyben irányt vesztve elbódul a még járatlan kutató, de ha az ó-egiptomi emlékek vezér- fonalával e tömkeleg középpontján levő szentélyig eljutottunk, itt legnagyobb meglepetésünkre az egy és személyes Isten trónusát, a világ mindenható alkotójának, bölcs kormányzó- jának és igazságos bírójának fönséges és imádandó alakját szemlélhetjük.1 1 V. ö. Ebers. Durch Gosen zum Sinai. 541. 1. (65 jegyz.) «Ein einiger Gott, der sich selbst erzeugt hat und die Quelle seines eigenen Seins ist, der der doppelte Gott, zugleich sein eigener Vater und Sohn, der das Heute, das Gestern und Morgen genannt wird, tritt uns kennt- lieh aus den theologischen Schriften der alten Aegypter entgegen; freilich so dicht umdrängt und so tief beschattet von den zahllosen und bunten Gestalten der reichen Götterwelt des Nilthals, dass sich seine Wesenheit von den Extoriker nur schwer erfassen und erkennen lässt». Hasonlóan Brugsch, Religion und Mythologie der alten Aegypter nach den Denkmälern. Leipzig. 1884. I. Hälfte. 90. 1. .׳ «Es ist eine schon längst erkannte und durch eine Menge von Beispielen erwiesene That- sache, dass in den ägyptischen Inschriften häufig mitten in dem Gewirr der mythologischen Redensarten, das entsprechende Wort für Gott in Verbindungen erscheint, welche ihrem ganzen Zusammenhänge nach jede Vorstellung und Erinnerung an ein mythologisches Wesen voll- ständig ausschliessen. Die zahlreichen Fälle, in welchen mit aller Klar- heit und Deutlichkeit des Verständnisses der Aegypter von Gott spricht oder sich an Gott wendet, erwecken den Glauben, als sei bereits in den frühesten Zeiten der ägyptischen Geschichte der eine, namenlose, unerlässliche, ewige Gott in seiner höchsten Reinheit von den Be- wohnern des Nilthaies bekannt und verehrt worden». — 886 —
