Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve

— 376 —

0 Sser-tejj az ö szentélyéből! Nem voltam ábrándozó,, nem fosztottam meg a múmiákat ruháiktól.

0 An-tot-ef (ki kezét hordozza) Ankertból! Nem vetettem meg Istent szivemben, az ö színe előtt vagy az öt illető dől- gokban.»1

Ezek után az elhunyt kérelmével valamennyi ítélöbíró- hoz fordul. így szólván: «Üdvözölve legyetek ti istenek, kik a kettős igazságosság nagy termében vagytok! Kiknek keblében nincs álnokság, kik az igazságosságból éltek Anban, kik a szivek furdalásait okozzátok Horns előtt az ö bárkájában. Szabadítsatok meg ama hatalmastól, ki a nagyok belső részeit megemészti ama napon, mikor előttetek a nagy ítélet végbe- megy. Az elhunyt N. jő felétek ismervén neveiteket: nincs, benne sem gonoszság, sem vétek, sem mocsok, sem tiszta- talanság; nem emelnek ellene vádat, s nem hoznak föl ellene semmit; mert az igazságból él, az igazsággal táplálkozik. Szive örömmel telik el, mert az emberek tetszése s az istenek kívánsága szerint cselekedett. Isten irgalmát megnyerte szere- tete által; mert kenyeret adott az éhezőnek, vizet a szom- juzónak, ruhát a mezítelennek és bárkát a vándornak; áldó- zatot mutatott be az isteneknek és halotti áldozatot az el- hnnytaknak.» Ezek után még több mythologikus képlet vari- álja azt a gondolatot, hogy az elhunyt tiszta minden bűntől, testének minden tagja megtisztult az igazság medenczéjében. semmi mocsok nem maradt meg rajta. Mig az elhunyt így igazolta magát, még mintegy a «kettős igazságosság termének»■ ajtaja előtt állott; csak, miután tiszta voltát begyözte, nyer az ítélöbíróktól engedélyt a belépésre; «Jöjj és lépj be a kettős igazságosság termébe, — így szólnak hozzá. — te ismersz bennünket». He még ekkor sincs vége a vizsgálatnak, a mint be akar lépni, a kapu závárja így szól: «Nem enged- lek belépni, hacsak nem mondod meg nevemet.» «Öröm az igazságosság földén a te neved;» — feleli rá az elhunyt, —

1 Egyéb papyrusokban az ítélöbírák nevei más sorrendben sorol- vak föl. egyik-másiknak neve is különböző, s a vétkek igazolása sincs; mindig ugyanazon ítélöbíró elötl téve. mint itt. de a lényegben meg- egyeznek mindannyian.