Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve

/

AZ Ó-EG1PT0MI HALOTTAK KÖNYVE.

Felolvastatott a magyar tudományos akadémia II. osztályának 1889. év november hó 11-én tartott ülésében.

Unum illud erat insitum priscis .... esse in morte sensum, neque excessu vitae sic deleri hominem, ut funditus interiret.

Cic. Quaest. Tűse. 1. 12

C) A harmadik ci/khis

alamint az 1. és 17., ugy a 64. fejezet is, mely új eyklus élén áll, általános tartalmú, mintegy összfoglalata az eschatologikus tanoknak. Felirata: «Fejezete a v.\>er em heru-nak egyetlen egy fejezetben.» Kz is mutatja, hogy önálló mii volt: mintegy compendiumát képezvén az egész könyvnek.1 Mint már fönnebb említettük, e fejezet egyike a «halottak könyve» legrégibb részleteinek; igy tartotta a hagyomány is, mely Menkera (Mvkerinos) fáraó idejéből származtatta. A commen- tatorok ezt is bővítették glossáikkal, és ép e magyarázatok által került belé az a sok titokzatos kifejezésmód, mely szövegét több helyen érthetetlenné teszi. A megelőző kép az elhunytat ábrázolja a napkorong előtt. A szöveg a következő szavakkal kezdődik: «Én vagyok a tegnap s ismerem a holnapot, ura az

újjászületésnek__s a sötétségből való feltámadásnak.» A többie

kben az isteneknek Szét ellen vívott harczárói !és az elhunyt metamorphosisairól van szó: továbbá a fejezet {ölfedeztetésének módjáról. A fejezet még egy függelékkel is bir, a mely a 30. fejezet variatiója.

1 Egy papyruson csakugyan e czímet viseli: «Fejezet arról, hogy a per em heru fejezeteit egy fejezetben lehessen megismerni.» 1. Naville i. m. Einl. 188. 1.