Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Engelsz (Angyal) János: Az új-szövetség görög nyelve

— 360 1, 40. 10. 17. yov77E7־/i7׳a; 7770v £77,5(077 77röv — téi’dhajtVíl kérdé öt.

—po;owvsív dativussal. Máté 11. 16. ~:0:30v0770 77׳t: É77ípot; xÚTtov — kik társaiknak kiáltanak. Luk. 7. 32. — Apóst. Csel. 22, 2.

Az új-szövetség íróinál gyakran fordul elő ív7 ott. hol a régi görögök a határozatlan módot használják: Márk. 6, 25. Oslo) tv7 7.0! Üü; 77,v z£07A7,v ’Iwáwou — akarom, add nekem János fejét.

Márk 9. 30. 07*. tö&sXsv ív7 71; yvű — nem akarta, liogy valaki tudja.

Luk. 4, 3. zi-z, ív7 oí Xít>0! 0770! aprót ysvwvra! — mondd, hogy e kövek kenyérré legyenek.

Márk 7. 32. 7־p7.z.aX0׳j<7!v 7770v, ív7 árt{)■77 0)777 !?׳,v ys'tpa — kérek öt, hogy adná a kezét.

Luk. 8, 31. 7.7Í 77Z0£Z7Xst 77TOV, Í'v7 0.7, £77701 7737.־׳; SÍ?

7*7,v stßurrov ari/.áő'tv — és kérték öt. ne parancsolja nekik, liogy a mélységbe menjenek.

Ján. 1. 27. 077. eiuí 7c!0; ív7 ).17(0 71700 700 !7.7/77 — nem vagyok méltó saruszíját megoldani.

Máté 8, 8. 017. £17.1 ÍZ7VÓ;, tv7 7.07 770 7־/;V 77£y7V Et:sXd7,; ---n

em vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.

E mondattani szókötésböl fejlődött a mai új görögöknél a szokás, az infmitivust körülírni; ennélfogva nem mondják a mai görögök: D-éXoj ypá<ps!v vagy yoáizi, hanem: déXw v7 7573(0 vagy ypáj/co.

Ez egészen megfelel a nép törekvésének: kötöszócskák- kai felbontani, a mit az infinitivus tömören fejez ki.

Más mondattani sajátság: az ige határozatlan módját 707 genitivussal összekötve túlságosan használni: Ap• Csel.

15. 20. e77.707 ;77701 !77417.7׳ í-é/eoD-z! — írjunk nekik, hogy tartóztassák meg magokat. — És számtalan más hely.

További sajátság, hogy az új-szövetség szent írói elmu- lasztják az óhajtó módot alkalmazni oly helyeken, hol a régiek azt okvetetlenül használták volna: p. o. a történeti elbeszélő helyeken a múlt idő után; általában feltűnő, liogy az óhajtó mód az új-szövetségben kihaló félben van. a mai új görög