Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Engelsz (Angyal) János: Az új-szövetség görög nyelve

M₪K₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪K₪^

— 359 —

A főnevek kettős száma majdnem eltűnt az új-szö- vétség görög nyelvéből; a mai görögöknél már végkép ki- veszett.

Az új-szövetség görög nyelvében kevés a mondattani sajátság, leginkább a módok és ragok hanyag használásában nyilván ni.

így például őt«v a múlt időben jelentő móddal fordul elő; holott a régi görög nyelv óhajtó módot használna. Márk 3, 11. őxav xvtóv lítewpsi — midőn öt látták. Márk. 11, 25. ó'tzv (7Tyi־/.ET£ -pocs'j)׳ó׳xsvo1 — mikor felálltok imádkozni.1

ú kötmóddal: Apoc. 11, 5. zzi sí ti; xűtcíi? d-élr,, y.<)v/:ri<jy.1 — és ha ki azoknak ártani akar.2

Feltűnő, hogy ív« a jelentő mód jelen idejével fordul elő : I. Kor. 4, fi. aátlr,TS ív a u.r, <f\jmwa&e — tanuljátok meg, hogy fel ne hivalkodjatok.

Gál. 4, 17. tv« «uT0í>c ^rAoGTc — hogy mellettük buzgói- kodjatok. Ez nem a másolók hibája, hanem későbbi mondat- tani alakulás, mert a mai új-görögök rendesen a jelentő mód jelen idejét alkalmazzák v« és &!« v« után.

Mondattani sajátság : ép/f.nd-y.׳. határozatlan móddal (infinitivussal). Máté 2, 2. r'Afho.sv xpo׳jzuv7j׳j«x — eljöttünk imádni.

',׳zótnih.׳. tárgyesettel: éys'jzro ó «.)׳,.t'Í/.a'.vo: tó óÓwp oivov yeyovYiaévov — a mint megízlelte a borrá lett vizet a nász- nagy. Ján. 2, 9.-po<7x.ávsív tulajdonító-val. Máté 2, 2. 8. 11. yp.tloy.sv -p0ffy.uv-fl(T*t aÚTto — eljöttünk imádni öt. — Máté, Márk és Pál mindég tulajdonító-esettel használjuk ez igét, a többi szent író majd dativussal, (Ján. 9, 38. Ap. Csel. 7, 43. Zsid. 1, 6. Apoe. 4, 19. — 7. 11.) majd accusativussal. (Luk. 4, 8. — 24, 52. — Apoc. 13, 4. — 14, 11.)

Hasonló : yovuÓxsTstv tív«, valaki előtt térdet hajtani. Márk

’ Winer i. h. 356, és 357. 1.

2 Winer i. h. 241. 1. idézi I. Kor. 9, 11. ־! újnüv tk <70px!-/.a O-E'.íötimEv — ha mi nálatok a testiekből aratunk; de Westcott és Hort kiadásában: {hpÍTopxv.