Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Engelsz (Angyal) János: Az új-szövetség görög nyelve

annyira fokozódik, hogy a régi hangot utóbb egészen más hang helyettesíti.1

Az új-szövetség görög nyelvezetében a hangváltozás szin- tén észlelhető; pl. magághangzóknál zíggspx (Ts7׳7׳zpz helyett), (aiípvíSioc helyett), y.’ívso: (xi'ysió; helyett) stb., — mással- hangzóknál: ßztfy.o: (Sá׳ru.oc helyett), I. Tim. 3, 13, — ׳7׳poci? (kosár) ׳TTOpí? helyett. Máté 15, 37.1 2

Népkeveredés, népvándorlás s egyéb események változtat- ják a népélet külső és belső viszonyait, s ezzel változnak fogalmai, részint új szók keletkeznek, részint a régiek értelme módosul. Az új-szövetség görög nyelvében a népkeveredés következtében vannak latinismusok, hebraismusok stb.

A nép-etymologia érdekesen tanúsítja, hogy a nép, a beszélő félig öntudatlanul mindig etymologizál, mindig érzi a szónak elemeit, a meddig a jelentés változása el nem szige- teli a szót családjától és az egynemű alakoktól.3

Az új-szövetség görög nyelvében is elég példa van erre.4 Például az áyaöoupysw ige a nép-etymologizálás müve; égé- szén új szó az áyatló; és tó spyov-ból; annyit tesz mint jót cselekedni; sok ily új képzésű ige van. A népetymologia müve a főnevek egész serege: zazoyi&sía, zzzo-aftíía stb. Ezek a nép körében alakultak, és részben a népnyelvből kerültek a szentírók görög nyelvezetébe; részint az apostolok magok alkották azokat.

Végre minden nyelvben nélkülözhetetlenek a műszavak (termini technici), melyekkel minden tudomány bir sajátos fogalmainak, ismereteinek kifejezésére. Ily műszók alkotására

1 Simomji i. h. 1. köt. 11. 1.

2 The New Testament in the original Greek. Westco't and Hort. Cambridge and London. 1889. — 580. 1.

3 A kisded-ben p. o. néhol a nép nem érezvén a ritka ded vég- ben a képzőt, ezt külön szónak nézte és így használja: «ded, kisded, gyermek.» Másutt a kisdedóvót dedóvónak s aztán meg ennek össze- tett voltát feledve, dedó-nak, majd dadó-nak mondják. így hallunk néha izmus-okról, stb. Pott írja a Humboldt munkájához írt előszóban CCV. 1. «allerhand verrufene ismén.» Simonyi i. h. I. köt. 21. 1.

4 V. ö. Georg. Curtius. Grundzüge der Griechischen Etymologie.

IV. Aufl. Leipzig. 1874■.