Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága

- 323 Röviden, a kereszténység, végtelenül tökéletes Istenével., végtelenül tökéletes Megváltójával, az ember méltóságával, a jelen élet nagy jelentőségével, az erkölcsi törvény absolut forrásával és kötelező erejével, a tökéletesedés sürgetésével s az ember magasztos, gondolhatóan legreálisabb végső czél- jával, itt e földön és azontúl boldogító tanával, a valóság, a jóság, a munkásság és a tökéletesedés vagyis előrehaladás vallása; míg ellenben a buddhismus atheismusával, minden megváltó hiányával, az ember, a világ és a jelen semmiségé- nek hirdetésével, az erkölcsi törvény alaptalan, paradox és hiányos voltával, a munka lenézésével s a semmivel mint végső czéllal, a semmi, az absolut rossz, a tétlenség és a maradiság vallása.

«Választanunk kell a két világnézlet közt, mondja T. F.. O’Mahony, dublini egyetemi tanár; a Nyugaté dolgozik és halad, a Keleté nem mozdul és áltnodoz; a Nyugat imádja azt, a ki can, szolgálja az élő istent, szereti a jó Istent: a Kelet tiszteli a Nirvánát, a halált, az enyészetet, a semmit.»1

Szóval, a dicső keresztény tan összehasonlítása a sokak által annyira magasztalt buddhismusszal csak újabb megerö- sítése az apostolfejedelem intő szózatának: «Nincs másban senkiben üdvösség, mint az Úr Krisztusban; mert nem ada- tott az embereknek az ég alatt más név, melyben üdvözülniük kellene, mint Jézus szent neve.»1 2

Dr. Kiss János.

1 O’Mahony értekezéséből: «Az apriorikus összetevő ítéletekről.» Felolvastatott a kath. tudósok nemzetközi congressusán, Párisban, 1888, április 10־ikén. L. «Bölcseleti Folyóirat» 1889, 236. old.

2 Apóst. Csel. 4, 12.