Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága

rossz gyakorlására, de belsejében oly rossz maradt, mint a leg- b »nősebbnek látszó nö. És ez a fölfogás oly általános, hogy a buddhismus egyetlen jó asszony létét sem engedi meg.1 Ne csodálkozzunk azért, ha ez életben biksuvá és arhattá nem lehet, a törvény megtartása és alamizsnálkodás által legfölebb azt érheti el, hogy majd egy más életben férfiúvá legyen, hogy így a Nirváná ösvényére léphessen s esetleg arhattá váljék.

Mahapadsapati Gautami, Buddha ápolónője, kérte Budd- hát, venné fel öt szerzetesnek, mert ö szeretne arhattá lenni. Buddha így felelt neki: «Ne reménykedjél abba, hogy asszo- nyok erre engedélyt kapnak». Erre az állhatatos Gautami el- ment, lenyírta haját, sárga ruhát öltött s követte Buddhát. Vesaliban annak a háznak ajtaja elé állt, melyben a szerze- tesek egybe voltak gyűlve. A szerzetesek, a mint dagadt la- bát, szomorú arczát és könnyes szemét megláták, kérdezték tőle, mi a kívánsága. 0 így szólt: «Az úr, a fenséges, nem akarja megengedni a nőknek, hogy szerzetesekké legyenek». A jószívű Ananda, Buddha unokatestvére, kérte a mestert, adjon engedélyt a Gautaminak. A mester csakugyan megadta az engedélyt, de csakhamar megbánta és így panaszkodott: «011 Ananda, ha az asszonyoknak nem engedtük volna meg, hogy a családi életet elhagyják s család nélkül éljenek, a Thatagata (maga Buddha) által hirdetett tan és szabályzat szerint, akkor a szerzetesi élet soká tartott volna, a jó tör- vény ezer éven át fenmaradt volna. így azonban, oh Ananda, miután a nők ezt az engedélyt megkapták, a tökéletes szer- zetesi élet nem fog oly soká fennállni s a jó törvény csak ötszáz évig fog fenmaradni. Valamint az a ház, a melyben sok az asszony és kevés a férfi, nagyon ki van téve rablók betörésének, ép úgy nem tarthat soká a tökéletes szerzetesi élet, ha az asszonyoknak megengedjük, hogy bizonyos tan és szabály szerint a családos életből a család nélkül való életbe átléphessenek. És valamint ha a ragyának nevezett betegség egy szép rizsföldet megtámad, ez a föld nem maradhat fenn

1 Oldenberg, Buddha. 167. s k. old. — Kern, Buddhismus. I. 568. oldal.

— 809 —