Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Dudek János: Lessing bölcs Náthánja
<ר2 Boccaccio Melkisedekje sem több, sem kevesebb, mint zsidó, a mint ezt a typikus lényt minden ember és minden század ismeri, egyszerű kalmárszellem és furfangban felnevelkedett egyéniség; ettől a jellemzéstől Lessingnek épen nem volt oka eltérni, minthogy ö sokat hányatott élet(! folyamán a Melkise- dekek nemes tulajdonait sok embernél jobban és közelebbről tanulta ismerni. Midőn tehát a Boccaccio Melkisédekjéböl indokolatlan metamorfózissal a nemes elvű és gondolkozásét etnber valóságos mintaképét: a bölcs Náthánt, faja képvisele- télien, megcsinálta, csúnyán meghazudtolta sok más alkalom- mai nyilvánított meggyőződését. Van Lessingnek egy epigrammja, a melyben a Voltaire és Hirsch Ábrahám között felmerült piszkos pör alkalmából Berlinben tett tapasztalatait megörökítette: Und kurz und gut den Grund zu fassen, Warum die List Dem •luden nicht gelungen ist. So fällt die Antwort ungefähr: «Herr Voltaire war ein grösserer Schelm, als er».1 Lessing ugyancsak berlini tartózkodása alatt (1752.) benső baráti viszonyban állott Mendelssohn Mózessel, a philosophussal, a kit nagyra becsült s a kiről (1754, okt. 1(1.) Michaelisnek (töttingába a következőket írta, a mikből kitetszik, mennyiben tisztában volt a zsidók bölcs Náthán-féle nemes tulajdonaival: «Er (Mendelssohn) ist wirklich ein Jude; ein Mensch von etlichen und zwanzig Jahrem. welcher ohne alle Anweisung in den 1 Reflektálva a bölcs Náthánra, Raum gart nei׳ e berlini szép eset kapcsán ezeket mondja: «Es wahr hier ein schönes Stoff zu einen dramatischen Versuch gegeben. Das Stück wäre kurzweiliger geworden, als Phiiotas, und wahrer, als Nathan. Ein pfiffiger Jude überboten von einem noch pfiffigeren Apostaten, und beide von einem philosophischen Salad in (II. Frigyes) in eine Komödie gebracht, das hätte die Aller- weltsreligion der Zukunft und ihre Moral nach der vollsten Richtigkeit gezeichnet. Doch Lessing scheint die merkwürdige Wirklichkeit später ganz vergessen z 1 haben, und die Niedertracht des philosophisen Pat- riarchen (Voltaire’s) einem Katholischen Patriarchen anzudichten, und den dummen Abraham in einen weisen Nalhan zu verklären». I. mü 23 1.
