Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Dudek János: Lessing bölcs Náthánja
— 20 — Ügy látszik, hogy egyben hibázott Zichy, abban t. i., liogy a czentenárinm megünneplése alkalmával azonnal ván- dorútra nem kelt Magyarország városaiba, a mint azt a német tudósok, pl. Vogt Károly, az emberiség megváltása érdeké- ben teszik: e nélkül könnyen attól lehet tartani, hogy a magyar «nagy tömeg» miatt a nagy kincs ezután is egy pár tudós szobájába reked s a költő szív-vérzése tovább is fog tartani. De nem is lesz az baj. ha ez így fog történni, hiszen a bölcs Náthán többre nem is érdemes! Bonezolgassuk egy kissé. A három gyűrűről szóló allegóriának külön pontot jelű- liink: e helyütt egészében a bölcs Náthánról, mint drámai kői- töményről és arról a fent említett «szeretet vallásáról» lesz szó — tekintettel Zichy Antalra. 2. A bölcs Náthán, mint drámai költemény, gyönge alko- tás. Maga Zichy rá mutat a mii egy főbenjáró «gyengéjére», a mely egy nagy költőhöz nem illik, arra t. L hogy a három gyűrűről szóló allegória a 3-ik felvonásban igen lazán függ össze azzal, a mit e dráma cselekményének lehetne nevezni. Pedig csakis e kis mese kedvéért írta, a «nagy» költő az egész darabot! No már ha valakit nagy költőnek kell tartani, attól megköveteljük, hogy müvében a drámai cselekvény lebo- nvolitása természetes legyen, s az egyes részletek akként függ- jenek össze, hogy a darab, mint egész, egy nagyszerű alkotás hatását tegye ránk. Azt hiszem, így érti az egész müveit világ a nagy drámaírókat! A bölcs Náthán a drámai mü ez elsőrendű kellékét nél- kiilözi! De hiszen érezte ezt maga Lessing is: mert Náthánját a (!özével folytatott heves vallási viták hatása alatt s nyomasztó pénzszükségben írta, a mely két körülmény annyira hatott kedélyére, hogy elveszítette minden nyugalmát, azt a kelléket, a. mely mellett az igazán nagy müvek készülnek. Mielőtt Náthán megjelent volna, Lessing a többi közt ezeket írta testvérének, Károlynak. 1779. márcz. 16-án: «Nem hiszed, mennyire szomorít ez a dolog (t. i. a lipcsei Wessely zsidó- nak kifizetendő váltó) és valóban csoda lenne, ha nem ven- nék észre a müvemen, milyen nyugtalan állapotban írom én
