Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Csicsáky Imre: Dante theologiája

H■

— 199 —

levő benső összefüggést plasztikusan adja elő Dante. A négy természeti, sarkalatos erény Beatricéhez vezeti a költőt, de csak a három isteni erény, a hit, a remény és szeretet képesíti, hogy Beatrice szemébe tekinthessen. Az erkölcsi erények készítik elő a keresztény bölcsesség útját, de csak az isteni erények képesítik az embert, hogy az isteni igazságokat teljesen fel- foghassa. Ez az emberiség nagy vezetője az istenséghez való útjában. Isten a lét végső czélja. A menny a boldogság után való törekvésünk nyugvó pontja. Ezzel végzi a költő, költe- ménye mindhárom énekét. A Pokol-ból kilépve újra látja a csillagokat (e quindi uscimmo a riveder le stelle)) 1 a Purga- torio magaslatán, megtisztulva kész ismét a csillagokhoz szállni (puro e disposto salire alle stelle,)2 a Paradiso-ban látja a szeretetet, a mely mozgatja a napot s a többi csillago- kát (l’amor, ehe muove il sole e l’altre stelle).* *

A valódi, igaz bölcselet a valláshoz vezeti a költőt s viszont a vallás magaslatáról tisztán látja a lények nagy tengerét (il gran mar del essere) és tisztán ítél felettük. Korá- nak s a megelőző kor tudományának birtokában hü fia a kath. egyháznak a mi költőnk s a vallás nagy igazságainak fényénél ítél az emberiség felett s kimondja a mi nagy fel- adatunkat: arra kell törekednünk, hogy a menny lepkéivé legyünk egykoron:

No v’accorgete voi, ehe női siam vermi Nati a formai• l’angelica farfalla ? !5

(Folytatása következik.)

CsicsAky Imre

‘ Inferno XXXIV, 139. 2 Purg. XXXIII, 145.

8 Párád. XXXIII, 145.

* Conv. III, 14.

6 Purg. X, 126—127.