Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Csicsáky Imre: Dante theologiája

— 196 dolgok szépsége csak az isteni szépség visszasugárzása. A hol azonban a szép van, ott rend, mérték, összhang is van. És épen az isteni és az emberi közt fennálló ez összhang képezi a Diviná Commedia alapját. Beatrice, Dante előtt az isteni bölcsesség, a theologia symboluma, de a többi tudományok is összepontosulnak benne. Általa jut a bölcsességnek ama teljéhez, mely értelmét és akaratát az örök igaz bölcsességgel boldogító összhangzásba hozza. E bölcsesség lelke a szeretet, tárgya a kinyilatkoztatott ,hit, a végtelen Isten, a hit myste- riumai, a melyeknél az emberi értelem csak magát a tényt ismerheti fel, a «miért» rejtve marad előtte.1

Esztelen az, — szól a költő, — a ki azt hiszi, hogy az emberi értelem átfuthatja azt a végtelenséget, mely egy álla- got három személyben foglal magában. Elégedjünk meg a ténynyel, mert ha mindent átláthatnánk, nem lett volna szűk- ség, hogy Isten Fia megtestesüljön.

Matto é chi spera, ehe nostra ragione Possa trascorrer la infinita via,

Che tiene una sustanzia in tre persone.

State contente, urnana gente, al quia Ché se potuto aveste veder tutto Mestier non era partorir Maria.1 2

Ez az oka, hogy Beatrice a teremtett dolgokat Istenben, mint valamely tükörben látja, mely mindent visszatükröz, öt magát pedig a maga valójában semmi nem tükrözheti vissza :

Perch'io la veggio nel verace speglio,

Che fa di se pareglie l’atre cose E nulla face lui di se pareglio.3

Az emberi szellem eltévelyedése is csak azt bizonyítja, hogy mily rövid az értelem szárnya :

Védi che la ragione ha eorte Pali.4

1 S. Thom. Aquin. I. qu. 32. a. 1. Quae fidei sunt, non sunt ten- tanda probari, nisi per auctoritates his. qui auctoritates suscipiunt.

2 Purg. III, 34—39.

3 Par. XXVI, 106—108.

4 Par. II, 5”.