Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Csicsáky Imre: Dante theologiája

A mily távol esik a legfőbb menny a földtől, oly különb- ség van az emberi tudomány s az isteni igazság közt, a mint azt a hit tanítja.

E veggi vostra via dalia divina Distar cotanto, quanto si discorda Da terra il ciel, che piü alto festina.1

Az ember tehát a hit dolgában ne sokat okoskodjék; elég, hogy Isten szólt, kövesse annak szavát.

La larga ploia.

Dello Spirito Santo, ch’é diffusa In sulié vecchie e in sulié nuove cuoia É sillogismo, ehe la m’ha conchiusa Acutamente si, che in verso d’ella Ogni dimostrazion mi parea öttusa.1 2

«A hit a reménylendö dolgok subtantiája, a láthatatlanok bizonysága.» 3

Fede e sustanzia di cose sperate,

Ed argomento déllé non parventi,

E questa pare a me sua quiditate.4 *

Mindazáltal a hit nincs ellentétben az értelemmel, csak az ész felett áll, azért ha majd egykor Istent színről színre látjuk, minden kinyilatkoztatott igazság oly tisztán fog állni előttünk, mint magok az ész alapelvei.

Li si vedrä ciö ehe tenem per fede,

Non dimostrato, ma fia per se noto A guisa del ver primo ehe l’uom crede.6

Jóllehet azonban az emberi ész a hit titkait fel nem foghatja, mégis a mi hitünk nem vak hit, melynek alapja nem volna. Mindenek előtt a csodák s ezek közt a világnak

— 197 —

1 Purg. XXXIII, 88-90.

2 Par. XXIV, 91—96.

3 Zsid. 11, 1.

4 Par. XXIV, 63—65.

6 Par. II, 43—45.