Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
mm — 195 La forma universal di questo nodo Credo ch’io vidi, perché piii di largo Dicendo questo, mi sento, ch’io, godod Ime ebben a teremtett szellem értelme és akarata meg- nyugszik, ama szeretetben, mely mozgatja a napot s a többi csillagot : L’amor, ehe műövé il sole e l’altre stelle !1 2 A bűn elvonja az embert az.igaz útról; az örök fény ismét egyesít Istennel, a kiben teljesen megnyugszik az akarat mint a valódi jóban, a Benne mint legfőbb jóban megnyugszik az akarat, a melynek tárgya a jó:» A quella luce cotal si diventa, Che volgersi da lei per altro aspetto É impossibfl, ehe mai si consenta. Perocché il ben, ch’é del volere obietto Tutto s’accoglie in lei, e fuor di quella É difettivo ciö ch’é lé. perfetto.3 Ha a Divina Commedia theologiáját közelebbről vizsgál- j uk, hármas megkülönböztetést tehetünk : tartalmát, methodusát és alakját tekintve. Tartalma az egyház tana, a mint az a Szentírásban és a hagyományokban ki van fejezve. Methodusa a XIII. század jellegét viseli magán. Alakja a keresztény költészet képletes kifejezője; mind a három tekintetben a költő mesterkezében remekművé alakult a mü s mind a gondolatok fensége, mind a dialektika finomsága, mind a költöiség csoda־ varázsa ragyogó szépségben tűnik fel előttünk. És ép a hit, a tudomány és a költészet ezen csodálatos összhangja az, a mi a Divina Commediát a népek költészetének első alkotásává teszi. Mindazáltal ennek alapját mélyebben kell keresnünk. Isten önmagában az igaz, mondja Plátó s ép ezért önmagá- ban s önmaga által a szép, a feltétlen szépség.4 A teremtett 1 Par. XXXIII, 82—93. 2 Par. XXXIII, 145. 3 Par. XXXIII, 100-102. 4 KaViv ccjt'o zad■’ tj-'o. Phaédon. 13*
