Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
194 utal ama forrásokra, melyekből merített. E források: sz. Pál, sz. Máté, Ezekiel, sz. Viktor, (De Contemplatione) Bernard (De Consideratione), sz. Ágoston, Plátó, Boétius. Mindé ékből azt látjuk, hogy a Divina Commedia valójában theologiai költemény ; legfenségesebb tárgya a theologia, onnan meríti legszebb, leggazdagabb eszméit; ügy hogy költőjét mél- tán a költők theologusának s a theologia költőjének lehet nevezni. Mint theologikus müvet tekintették Dante kortársai is a Divina Commediát. Bizonyságul Giovanni di Virgilio sír- irata első sorát idézzük: Theologus Dantes nullius dogmatis expers. Valóban. Maga a Vatikán is bizonyságot tesz erről. Rafael Disputa nevű képén ott látjuk Daniét is az egyház pápái, főpapjai és theologusai közt. Méltán nevezheti tehát a katholikus theologia a Divina Commedia szerzőjét legnagyobb költőjének, magát a költe- ményt pedig a bűn és a megváltás, a kegyelem, a keresztény vallás és az egyház époszának. A legnehezebb problémákat éles szabatossággal fejti meg. A Divina Commedia theologiája organikus fejlődésben a legegyszerűbb elvekből kiindulva halad a Szentháromság gaz- dag fenségének igazságáig. A sötét erdőtől kezdve, a hol a a bűnös az igaz útról letéved, a theologiai gondolat mind- inkább hatalmasabb lendületet nyer, míg a Paradicsom énekei- ben Istenben mindent a maga valójában lát. «Óh! túl- áradó nagy kegyelem, a melynek erejével merész voltam az örök fénybe tekinteni! Mélyében a szeretettel egyesülve láttam azt, a mely a mindenség létesítője!:» 0 abbondante grazia, ond’io presumsi Ficcar 10 viso, per la luce eterna Tanto, ehe la veduta vi consunsi. Nel suo profundo vidi ehe s’interna, Legato con amore in un volume, Ciö che per l’universo sí squaderna. Sustanzia ed accidente, e lor costume, Tutti conflati insieme per tál modo, Che ciö ch'io dico é un semplice lume.
