Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Steinberger Ferencz: Az egyház és a modern tudomány
állandó, változhatatlan, megmásíthatatlan erkölcsi törvény: akkor az erkölcsi törvényt, mely a keresztény tan szerint gránit alapon nyugvó világító toronyként kalauzol bennünket, ezt a változhatatlan örök törvényt oda dobtuk a hullámzó emberi vélemények kavargó örvényébe, hogy ott menthetet- lenül elmerüljön. — Ha nincs megmásíthatatlan, változhatat- lan erkölcsi törvény, akkor a tömeg azt fogja mondani Spinozával, hogy a jó és a rossz nem valami pozitív dolgok, hanem csak a mi felfogásunk szüleményei;1 igazat fog adni Lockenak, hogy a mint egyáltalában semmi objektiv igazság nem létezik, úgy különösen semmi aprioristikus erkölcsi tör- vényt nem lehet megengednünk. Tartalom nélkül való fogai- inak ezek. melyeket az értelem alkotott. S csodálkozni lehet rajta, hogy annyi teketóriát csinálnak az emberek oly dől- gokkal, melyek a valóságban nem léteznek. 1 2 És végül meg- teszi a tömeg azt a gyakorlati lehozást is, a melyet Spinoza és Locke előtt már századokkal előbb megtett az ó-kor leg- frivolabb szelleme, a régiektől is ff istentag adó מ névvel bélyeg- zett Teodor, azt mondván, hogy nem látja be, miért ne követ- hetne el a bölcs is lopást és szentségtörést, és miért ne élhetne nyíltan gonosz szenvedélyei szerint, hisz az afféle dolgok tér- mészetöknél fogva nem gonosz dolgok. Ezeket csak azért bélyegezték bűnnek, hogy az együgyü népet az Isten harag- jától való félelemmel visszarettentsék. A müveit ember azon- ban túl van az efféle dajkameséken. Ez tudja, hogy az ilyen dolgokat csak az emberi önkényes felfogás bélyegezte bűnök- nek. Csak arról a véleményről kell letennünk, mintha valami rossz volna e dolgokban és azok azonnal elvesztik minden gonosz tulajdonságukat, melyet az emberi felfogás illesztett rájuk. És ekkor bátran elkövethetjük azokat. 3 Beborul a látóhatár az erkölcsi világrend fölött; az erköl- csiség géniusza örökre búcsút vesz az emberiségtől, ha igaz az, a mit Kant állít, hogy: az embernek a saját esze szabja meg az erkölcsi törvényt. 1 L. Weisz «Apologie des Christenthums ;» I. k. 101. 1. * .U. 0. 3 U. o. — 182 —
