Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Steinberger Ferencz: Az egyház és a modern tudomány
Ha igaz az. a mit Kant mond, hogy erkölcstelen dolog, 11a az ember idegen tekintélynek hódolva cselekszik, akkor szabadalmazva van az engedetlenség a családban, az állami életben, mert az ember, a ki független törvényhozónak érzi és vallja magát, nem ismer, nem ismerhet engedelmességet. Ha teljesen átmenne a gyakorlati életbe Kantnak elmélete, akkor iszonyú rázkódtatásoknak lenne kitéve a társadalmi ■élet; akkor a forradalmak természetes és jogalapon nyugvó állapotok lennének, mert hát: lealázó az emberre, hogy ide- gén tekintélynek hódolva cselekedjék. Egy csöppet sem eny- hítne a dolgon az a vélelem, hogy a közjót érintő dolgokban a sokaságban székelő egyetemes ész parancsa az irányadó, mely előtt meg kell hajolnia az egyesek akaratának, mert a zavargó elemek mindig összeverődhetnek többséggé, mely a proklamált autonómia alapján joggal, szabadon forgathat fel minden fennálló rendet és intézményt. Kant az erkölcsi téren független törvényhozónak nyíl- vánítja az észt, mert «erkölcstelen dolog, ha az ember nem a saját esze parancsának hódolva cselekszik». Az erkölcsös- ségnek első követelménye — úgymond Kant — hogy a tör- vény saját müvünk legyen. Egy idegen, kívülről ránk erő- szakolt törvény (ha az mindjárt Istentől jön is), csak enge- delmességet szülhet, de nem erkölcsösséget. Azért a kérész- ténységtöl hirdetett s Istentől leszármaztatott erkölcsi törvény (heteronomia) mellett — Kant szerint — nem lehet igazi erköl- csösség. Hát csakugyan összeférhetetlen dolgok-e az igazi erköl- csösség és az idegen tekintély előtt való meghódolás? Hát igazán egy idegen, kívülről ránk erőszakolt törvény szerint cselekszik-e a keresztény morál mesgyéjén haladó ember ? Minden nehézség el lesz oszlatva, ha megfigyeljük: hogyan alakul bennünk a cselekvés előtt az erkölcsi ítélet, vagy ha úgy tetszik, a kategorikus parancs. Ezerszeres tapasz- tálát győz meg *mindenkit arról, hogy él lelke világában egy hatalom, mely mindenkor és félreismerhetetlenül megszólal a cselekvés előtt: ,így és ne másként cselekedjél!‘ Isten szava e szózat, mert Isten, a ki alkotta az emberi lelket, összes- 183 —