Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Steinberger Ferencz: Az egyház és a modern tudomány
180 — Tehát : az ember cselekvéseinek zsinórmértéke Kant szerint az ember eszében jelentkező kategorikus parancs. Ki hitte volna, hogy Kant. a ki a ״tiszta ész bírálata«- ban az emberi észt annyira tönkre silányította, hogy meg- tagadott tőle minden képességet arra. hogy az érzéki világot a maga valóságában megismerhesse, mert hiszen Kant szerint mindaz, a mit mi érzékszerveinkkel a külvilágról megisme- ri'mk. nem ontológiai valóság, hanem puszta látszat: a ki azt mondja az emberi észről, hogy az annál kevésbbé képes az érzékfeletti világból bármit is megismerni; mondom, ki hitte volna, hogy ugyanaz a Kant ezt a gyámoltalan emberi észt más oldalról oly ritka képességgel ruházza fel. hogy annak birtokában az emberi ész az erkölcsi világban tiszta látással és biztos érzékkel tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, úgy. hogy e bonyodalmas téren teljesen megbízható kalauzunk lehet ? Micsoda logika az, mely egyfelől tönkre silányítja az emberi észt, másfelől pedig ugyanazt egy sokkal magasabb szférában döntő tekintélyként szerepelteti, melynek nincs szűk- sége idegen segítségre, sőt ha az erkölcsiség pálmája után akar törekedni, nem is szabad idegen segítségre támasz- kodnia! Mily gúnyos játék az emberi észszel: egyfelől isteníteni öt, független törvényhozónak nyilatkoztatni, másfelől pedig elvitatni az észnek fnegbízhatóságát a külvilág megismerésé- Ten, mert «az értelem, így szól Kant, képtelen a külvilágról a valóságnak megfelelő ismereteket szerezni.» «Nézd ezt a rengeteg, nehézkes fegyvergyárat, így szól Kant nyomán Schopenhauer. Mondom neked, hogy ez a terjedelmes, nehéz- kés épület csak az agyvelö puha állományában létezik ; azon- kívül az sehol sein található.» 1 íme az istenített ember folv- tonos csalódásra, illúzióra van kárhoztatva, gyógyíthatatlan képzelgőnek nyilatkoztatva! Nem kevesebb tekintélyt tulajdonít tehát Kant az emberi észnek az erkölcsi téren, mint független törvényhozói tekinL. «Christlich-päd. Blätter.» i. h. 810. 1.
