Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
Ifi!) egészséges lesz a földön, s áthalad a tűzön a nélkül, hogy baja esnék, igazság szerint». A 19. és 20. fejezet 'a megigazulás (igazmondás) koszo- rnjáról’ szól. «A te atyád Tűm, — így kezdődik az előbbi. — tette homlokodra a megigazulás koszorúját; te, ki az istene- két szereted (v. kit az istenek szeretnek) örökké élsz, mert Osiris, Amenti ura, igazmondóvá tett elleneiddel szemben». A szöveg vége felé azt olvassuk, hogy e fejezetet egy koszorú fölött (mintegy formula benedictionst) ki kell inon- dani, a melyet azután az elhunyt fejére tettek. Ügy ez, valamint a következő fejezet zárósorai azt ígé- rik, hogy e fejezetek elmondása igen áldásthozó lesz az elhunytra, ki Osiris követői közé felvétetik, továbbá, hogy bűneitől megtisztulva, tetszés szerinti metamorphosisokon megy keresztül, s bántalom nélkül áthalad a (tisztító) tűzön. Az igazmondás, vagy megigazulás koszorúja jelképe a győzelem- nek, melyet az igaz a gonosz szellem fölött kivívott.1 A következő három fejezet (21—23.) az ,elhunytnak száj- megnyitásáról’ szól. A temetés alkalmával az egiptomi pap vasszerszámmal (vagy ökörczombbal) a tetem száját meg- érinté, annak jelképes kifejezésére, hogy az elhunyt beszélő tehetségét az alvilágban ismét visszanyeri, s így megfelelhet az ítélő geniusok kérdéseire. E szertartást ,szájmegnyitásnak’ (art ap ro) nevezték. Hogy a fönjelzett három fejezet e szer- tartásra vonatkozik, vagy talán ép ennek elvégzésénél mon- datott el, azt a czímfeliratok s az ábrák mutatják, ügy lát- szik, az egiptomiak azt vélték, hogy midőn a pap a földön a szájmegnyitás szertartását végzi, ugyanakkor az Amentiban is ezt viszik végbe az elhunyt szellemével.1 2 A szövegben az elhunyt így imádkozik Osirishez: «Üdvözlégy Osiris, a világosság ura ........... add vissza számat, hogy beszélhessek!» ( 21. fej.) Majd meg azt mondja az elhunyt, hogy ,Ptah az ö száját megnvitá és Ammon szájának bilincsét megoldá, Tehuti pedig öt varázserővel felruházá’. (23. fej.) A 24. fejezet azon varázserőről szól, melyet az elhunyt 1 Pleyte, Actes du VI. congrés internat. des oriental. I. 142. 2 Naville, Das aegyptische Todtenbuch. Einleitung, 127. 1.
