Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
az Aalu mezeiről s Kórusnak Szét ellen vívott küzdelméről van szó. Azután (56—59. sor) az elhunyt az istenekhez for- dúl ama kérelemmel, hogy szabadítsák meg az alvilág őreitől és hóhéraitól, kikuek őrizete alól senki meg nem szökhetik, s hogy ne kerüljön tüzes kemenczéjökbe. Nem mások ezek, mint amaz alvilági geniusok, (alsóbb rendű istenek), melyek a bűnösöket a vesztőhelyre viszik. Majd újból Ra-hoz fordul az elhunyt lélek. így könyörögve: (73. s. k.) «Szabadítsd meg a boldogult N.-t amaz istentől, a ki elragadja a lelkeket, megeszi a szíveket, s a tetemekből él! .................Szabadítsd meg a boldogult N-l amaz igazságtevő öröktől, kiknek őrizetére bízza a varázsok ura ellenségeit, s a kik úgy vernek, mint a bakók, kiknek őrizete alól senki meg nem szökik. Ne jussak kardjuk közelébe, kínzó és vesztőhelyükre, s ne ültessenek katlanukba; ne tegyék velem azt, mit azokkal tesznek, kiket az istenek utálnak: mert én a nagy teremnek (Osiris ítélöterme) fejedelme vagyok, én, a boldogult N., átmentem a tisztító vízen, az újjászületés földjén.» E fejezet tehát, mely eredetileg önálló egészet képezett, mintegy rövid összefoglalatja az egész eschatalogikus ta- noknak. A 18. fejezet czímfelirattal nem bir; a szöveg kilenez columnában van írva, melyek mindegyike fölött az elhunyt látható 3 vagy 4 isten előtt imádó helyzetben. A szöveg Tehuti istenhez intézett fohászokat tartalmaz, melyek a kő- vetkezöképen kezdődnek s végződnek: «0 Tehuti, ki igaz- mondóvá teszed Osirist ellenségeivel szemben, tedd igaz- mondóvá az elhunyt N.-t is, valamint igazmondóvá teszed Osirist elleneivel szemben............................a küzdelem és a bűnösök lebilincseltetésének napján, ama napon, melyen a Fölséges úr megsemmisíti elleneit». Hasonlók a többi fohászok, melyekben az elhunyt Tehuti segélyéért esd, a .halottak ítéletének’, ,az alvilágban (Tattu) való földmíve- lés’, ,a metamorphosik' sat. napján. A fejezet szövege így végződik: «Elmondatván e fejezet, az elhunyt a temetés után való napon megtisztulva lép elő, s mindazon alakokat veszi magára, melyeket szíve kíván. A ki ezt a halott fölött elmondja, — 168 —
