Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
— 167 — B) A második cyklus. A 17. fejezet czímfeliratát és szövegének első részét már föntebb közöltük. A szöveg olyképen hangzik, mintha az elhunyt magát az istenséggel, és pedig az egiptomi fó'isten- seggel azonosítaná. Ez azonban nem fér össze az egiptomiak átalános hiedelmével; — legfölebb egyik-másik theologikus iskola véleményének lehet kifejezése; azt hiszszük, hogy a fejezet első része mintegy symbolum fidei volt. melyről azt tartották, hogy az elhunytnak az alvilágban el kell mondania, hogy ez által mintegy igazhivöségét igazolja, a mely symbo- lumot talán a temetési szertartások alkalmával a pap a hulla fölött leolvasott. Ennélfogva az ép oly kevéssé azonosítás az istenséggel, mint mikor a héber vagy a keresztény elmondja: «Én vagyok a te Urad Istened, idegen isteneid ne legyenek én előttem!» Nevezetes e fejezet azért is, mert bizonyos kosmogonikus részleteket tartalmaz, a melyek némileg a bibliai kosmogoniá- hoz hasonlítanak. ,Én vagyok Tűm’ — .így szól a halottak könyve, — ,a ki egyedül volt az ösóczeánban’; s a bibliában ezt olvassuk: «A föld pedig idomtalan tömeg (tohuvabohu, chaos) vala, és sötétség vala a mélység (t’hom, tenger) színén, és az Isten lelke lebeg vala a vizek fölött» (Móz I. 1, 2.) Ha- lottak könyve: «Én vagyok Ra (a nap) az ö uralkodásának kezdetén»; biblia: «És mondá Isten, legyen világosság, és lön világosság». Halottak könyve: «Su fölemelte az égi óezeánt» (ösóczeán, Nun), mely az egiptomiak fölfogása szerint az égboltozaton van, a melyen keresztül a napisten bárkájával evez;1 biblia: «Erősséget alkota Isten, és elválasztá a vizeket, melyek az erősség alatt valának, azoktól, melyek az erősség fölött valának (Gen. 1. 6.)». A fejezet többi része homályos, eddigelé több passusát 'még nem tudjuk kielégítöleg értei- mezni; annyi bizonyos, hogy egyike a legrégibb részletek- nek, s a későbbi kommentálok magyarázataik által szövegét csak kúszálttá tették. Azt azonban kivehetjük belőle, hogy Brugsch. Rel. u. ’Myth. 129.
