Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve

m₪₪m

Nem záratom el, s vissza nem utasítanak (az alvilág geniusai).

Tagjaim megifj ódnak, midőn látom jóságodat, miként a te kedvelteid látják.

Mert egyike vagyok a te tiszteletreméltó követőidnek a földön.

Közeledem az örökkévalóság földéhez, elérkezem az örökké- valóság földére.

Mert te 0 Ra! rendelted ezt így nekem, és mind az istenek.

(Az elhunyt N. mondja:)

Hódolat legyen neked, midőn a látóhatáron, mint a nap fölemelkedel, dicsőségesen és igazságossággal áthaladsz az égen.

Az emberek mind örvendeznek, midőn téged látnak; előttük elrejtve jársz a Tuauban, midőn leszállasz naponkint.

Boldogok, a kik szentségeddel eveznek, s kiknek arczaira sugaraid esnek.

Mert elenyészik melletted az arany ragyogása, fényessé- ged leírhatatlan.

Az Istenek minden országai Arábia (Pun-t)1 színeiben tündöklenek, a te titkaidat csak az ö szemeik ismerhetik föl.

Te egyedül alkottattál lényegedben, midőn Nun (az ős- óczeán) fölött keletkeztél.

Engedd meg, hogy haladhassak, miként te haladsz, szünet nélkül, miként a te Fölséged, ó Ra, ki fölött nincsen ural- kodó, ki a térben haladsz, s a ki előtt millió és sok ezer esztendő csak egy pillanat.

Telenyugszol, de azért létezel ;az órák, a napok és az éjek számát megsokasítod, s törvényeid szerint fönnállasz.

Megvilágosítod a földet, midőn saját kezed által fölemelke- del a látóhatáron, mint Ra.

Az elhunyt N. dicsőítvén reggel nagyságodat a magas- ból, mondja fölkelő alakodhoz :

Magasztalva légy fölkelő csillag, azaz ki nagy vagy jóságaidban.

— 165 —

1 Arábiát, ép úgy mint később Indiát, a bőség hazájának tartották.