Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve

164

nak (Horchuti), midőn az ég keleti látóhatáráról fölemelkedik.» Miután az elhunyt igaznak találtatott Osiris törvényszéke előtt, s az alvilágban ellene támadó nehézségeket leküzdötte, a napisten (Ra) környezetébe jön, s társaságában részt vesz a napbárkában az ö nappali és éji útjában. Ez volt az álta- lános vélemény szerint a túlvilági boldogság netovábbja. Midőn az elhunyt Rá-t1 színröl-színre szemléli, a 15. fejezetben fog- lalt dicsőítő hymnust kell elmondania, a mely hymnus kétség- kívül a világ legrégibb ismert lyrikus költeménye. Szövege így hangzik:

«0 Ra, a világosság ura, világítsd meg az elhunyt N. arczát. Imádott légyen Ra a felkeléskor és este a lenyug- váskor.

Az elhunyt lelke szálljon veled az égbe bárkádban (a Mát-bárkában, 2) s veled szálljon partra a Szehkti-bárkában;s hogy az égbe jusson a soha nem nyugvó (bolygó) csilla- gok közé.

(A boldogult N. mondja dicsőítvén az örökkévalóság Urát:)

«Üdv neked, Ra-Horchuti, Alkotó, ki önönmagadat al- kottád!

Fenséges a te fölkelted a látóhatáron, midőn megvilágí- tod a kettős földet4 sugaraiddal.

Az istenek mindnyájan nagy örömmel telnek el, midőn téged látnak, az égnék királyát, kinek fején az uraeus-kígyók (királyi jelvény), s homlokán a délszak és az éjszak koronája,

Ki előrehalad bárkájában, megsemmisítvén elleneit.

Az alvilág (Tuau) lakói elédbe mennek, hogy lássák szép jelvényedet!

Én jövök kegyelmeddel, s veled vagyok, hogy lássam korongodat mindennap.

1 R.a etymologiáját tekintve (hieroglyph, ar, ra, kopt er, irt =

facéré ; ra actio és egyszersmind a nőmén actionis képzésére szolgáló elörag) tulajdonkép az «adományozó)) a létrehozó a teremtő Isten» v. ö. Brugsch, Relig. und Myth. 86. 1. k. Birch-Wilkinson, Manners and

Customs III. 58. Lanzone, Dizionario di mitológia Egizia 451. I.

2 A felkelő nap bárkája.

3 A lenyugvó nap bárkája.

4 Az északi és a déli hemisphaerát.