Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
— 161 — urait, (máskép mondva az istenek seregét); az istenek sere- gének táplálékát éhezem, s az ö társaságukban ülök.» E közben a sírnál a temetési szertartások történnek meg, melyekről az elhunyt lelke tudomást véve így szól: «A temető pap (Cherheb) hív engem, hallom az engesztelő imákat, a szent bárkán tovahaladok (t. i. a tetem), az én lelkem nincs messze urától. Üdvözlégy Amenti lakója, nifuri (abydosi) Osiris, add, hogy békében mehessek Amentiba . . . hogy megjelenhessek Unnofer (a jó lény, Osiris) előtt, kinek szava igazság, hogy Horus követője legyek Ro-sztau-ban 1 's Osirisé Tattu-ban,* 1 2 shogy mindamaz alakokat magamra ölt- hessem, miket szívem kíván, ama helyeken, a melyek nekem tetszenek.» A 2. fejezet czíme: «fejezete a per em heru-nak a halál után való életről.» E rövidke fejezet (két sorból áll) a halott- nak a hold istenéhez (Tehuti vagy Osiris) intézett fohászából áll, hogy a mennyei seregek és a boldogult lelkek közt új életet kezdhessen. A 3. fejezet ezime: «Más hasonló fejezet.» Tumhoz, a lenyugvó nap istenéhez van intézve. Az elhunyt kijelenti, hogy az életnek örül, valamint az istenek örülnek az életnek. nak egyik neve, vagy talán csak egyik részének neve. Lieblein szerint (Gammelaegyiptisk Religion I. Gudsbegrebets Udvikling 29. k. 1.) ere- deti jelentése : «csillagos ég, a csillagok hona». Ez értelmezés helyessége mellett szól a .csillag hieroglyph jegye, melyet e szó kiírásánál alkal- maztak. A Tuau különben az alvilág, a mennyiben ezen vonul végig a nap éjjeli pályafutása. Ezt a földfölötti Egiptomhoz hasonlónak kép- zelték, t. i. két hegyláncz közé szorított völgynek, melyen az alvilági Nílus, az Oirunasz foly végig. E folyón halad az éji órák alatt a nap bárkája. (1. Maspero, Revue de l’historie des religions 1888. Tome XVII. 275. 1. Les hypogées royaux de Thébes.) 1 Ro-sztau vagy Ro-szetti =j= az átlépés kapuja, alvilági helyiség, mintegy az alvilág elötornácza. 2 Tattu, alvilági helyiség, tulajdonképen «az állandóság helye.» Tattu különben egyszersmind a IX. alsó-egiptomi nomos főhelye (Busiris ?) De az egiptomiaknál létezett mennyei geographia is, valamint a Szent- írás mennyei Jeruzsálemről beszél, úgy beszélnek az egiptomiak Szent könyvei mennyei vagy alvilági An-ról, Abydosról, Tatturól. A mennyei Tattu-t az ég keleti részén képzelték V. ö. Naville, i. m. Einleit. 28. 1. 11 •Hittudományi Folyóirat» 1890.
