Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe

szent-könyvek, mint Krön. II. ;50. 15. Ezr. 6, 19., továbbá a rabbik mindig határozottan megkülönböztetik a pászka és a kovásztalanok ünnepét. Josephus Flavins a ~y.ny■?. szót szintén synonime használja a töv ácóp.ov éopvri szavakkal, pl. Antiq. 14. 2. I.. I7. 9. 3, s ugyanezt teszik az evangélisták is. Máté 2b. 17 és Márk 14. 12. Niszán hó 14-ét r, -púnq töv il'jy.ov- nak nevezik, s e körülmény folytán sokan, pl. Haneberg, Schegg stb. nem tesznek szoros különbséget a búsvét és a inacczót-ünnep közt, pedig a Szentírás fönnebb idézett helye azt világosan megköveteli, 1j

A zsidókat a húsvéti évforduló megölésére isteni parancs kötelezte, miért is természetes, hogy a pászka ismételt meg- illése a már leírt szertartások némi módosítását tette sziiksé- gessé. Hogy a pusztában való bolyongás alatt mikép tartották meg a lnísvétot, arról a Szentírás, valamint a hagyomány is mélyen hallgat, de az bizonyos, hogy az ígéret földének bir- tokba vétele után, midőn az izraeliták állandó lakással és szent helyivel bírlak, némi változásnak kellett bekövetkeznie. E változások részint tételes parancsokon, részint a szokáson alapultak, míg némelyeket a dolog természete hozott magá- val. E módosításokat a következőkben foglalhatjuk össze : A húsvéti bárányt csak a szent helyen, tehát a frigy sátor és a későbbi templom helyén volt szabad leölni, és pedig az elő- csarnokban, mit nemcsak .70s. Flav. (Bell. jud. 6, 9. 3). és Philo bizonyítanak, hanem az a tény is megerősít, hogy a jelenlegi zsidók közül még azok sem vágnak húsvéti bárányt a kik Palesztinában vagy Jeruzsálemben laknak (v. ö. Boden- schätz. Kirchl. Verf. d. Jud. II. 298 s k. 1.), mivel a templom elpusztult és nincs szent helvök. hol a törvény szavait teljesít- hetnék. Nem osztozhatunk tehát Haneberg nézetében, ki úgy

1 A Móz. V. J(i, 8. ezen szavai: «Hal nap egyél kovásztalant és a hetedik napon, mivelhogy az Urad, Istened gyülekezete, semmi munkát ne tégy», ellenmondásban látszanak lenni a Móz. III. 23. 6. Móz. IV7. 28, 17. intézkedésével, minek okát abban kell keresnünk, hogy a szent-író Niszán lő-ét mint Pászkha-ünnepet nem számította a kovász- talanok ünnepéhez, vagy a 21-ik napot hagyta ki a számításból, melyet szombat gyanánt kellett megölniük.

— 122 —