Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe

— 128 —

vélekedik,1 hogy a húsvéti bárányt .Jeruzsálemben, a magán- házakban is le lehetett vágni: mert a törvény csak azt engedte meg, hogy a szent házban levágott bárányt a magán- házakban elkelthessék, mely czélra a főváros lakói az idege- neknek díjtalanul engedték át a szükséges helyet, mely szíves- ség fejében az ünneplők viszont a bárány bőrét és a használt cserépedényeket adták át. Az idegenek tódnlása azonban néha oly nagy volt, hogy nem lehetett őket mind födél alá juttatni, s ilyenkor sátorok alatt tanyáztak a város közelében, s ott ülték meg a húsvétot.

E szokás következtében a bárány kiválasztásának ideje sem szorítkozhatott többé Niszán 10-ére, mely parancs a rabbik szerint csak az első húsvéti•» vonatkozott, mert a családatya hazulról is magával vihette a bárányt s ebben az esetben a kiválasztásnak sokszor korábban kellett megtörtén- nie. Az is meg volt engedve, hogy a zarándokok Jeruzsálem- ben vásárolják meg a húsvéti bárányt, mely őzéiből a fő- városban az Olajfák hegyén árulták a bárányokat, sőt Krisztus idejében a nyereségre vágyó zsidó papság a templom elő- csarnokának déli részén valóságos juhvásárt tartott. (Luk. 22, 8. .Ián. 13, 29). E miatt tehát a családatyának a Niszán 14-ét megelőző napon is elég jókor volt a bárányt megvásá- rolni. Ha valaki a bárányt korábban kiválasztotta vagy meg- vette, szobájában az ágy lábához szokta kötni, hogy így óbban meg lehessen figyelni, nincs-e az állatnak valami hibája, melynek számát a Talmud 73-ra teszi, s mely miatt a bárány alkalmatlan lett volna a leölésre. A törvény azon intézkedését, hogy kecskegödölyét is lehet pászka gyanánt megenni, habár ez engedélyivel még Jozia király korában is éltek (Krön. II. 35. 7.), a későbbi szokás eltörölte, s az izraeli- fáknak mindig csak bárányt volt szabad húsvétra levágniuk.

Azok a vallási szertartások, melyek a pászka ismételt megölése folytán kifejlődtek, a következők voltak:

Niszán 14-én délutáni két óra tájban a családatyák vagy azok helyettesei a húsvéti bárányt ölben vagy vállukon a

1 V. <3. Alterthümer der Bibe), 625 s k. II.