Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe

121

és ünnepé szenteljék nemzedékről nemzedékre, örök tiszte- lettel (12. és 24. v.). Arról azonban, hogy hét napig kovász- talant egyenek. Mózes nem intézkedik, sőt ezt a rabbik sem állítják (V. ö. Misna, Pésach, 9. 5.); ha tehát a 34. és 39. v. szerint az izraeliták a kivonulás után is kovásztalant ettek, ez csak azért történt, mivel őket, midőn kenyerüket a minden- napi használatra épen meg akarták kovászosítani, meglepte Mózes parancsa, hogy azonnal költözzenek ki s így nem készíthették el rendesen kenyeröket.

űz volt rövid vonásokban az első pászka ünnep, mely- töl a törvény világosan megkülönbözteti a kovásztalan kenve- rek ünnepét, mint ezt a következő szavak eléggé bizonyítják: «Az első hónapban, a hónak 14. napján este az Űr ház éj a és 15. napján e hónak a kovásztalanok ünnepe van». (Móz. fii. 23. 5. 6.). Mivel azonban a bárányt kovásztalan kenyérrel kellett enniök s a kovászosnak megtartását a törvény halál- büntetés terhe alatt eltiltotta (Móz. II. 1219 ״.), szokássá vált már Niszán hó 14-ének kezdetén éjjel a kovászos kenyeret összeszedni — mi később egy viaszgyertya világa mellett történt — se munka kezdetén Maimonides szerint a követ- kezö imát szokták mondani: «Áldott légy, oh Urunk, Istenünk, örök Királyunk! Ki parancsaid által megszenteltél s meghagy- tad. hogy a kovászt magunktól eltávolítsuk.» A kovászos kenyér összeszedésének végeztével a esaládatya kijelenté, hogy «minden kovász, mely birtokunkban van, melyet láttam vagy nem láttam, legyen semmis, vagy legyen olyan, mint a föld pora». Csak a kovászos kenyérdarabok összeszedése után volt szabad egyéb munkához fogni. Későbbi gyakorlat szerint Niszán 14-én csak a négy első órában volt megengedve a kovászos kenyér evése, azután már közönségesen megégették, elásták vagy szélnek eresztették. 1

A Móz. V. 16, 1 s következő versei a HDE elnevezést a kovásztalan kenyerek ünnepére is kiterjeszti, jóllehet a későbbi

1 Ha valaki a hatodik órában még kovászost evett, a nép meg- verte, míg ha a hetedik órában merte ezt tenni, a Móz. V. (12, 25, 2) szerint a bíró a bűnöst meg is korbácsoltatta. (V. ö. Schegg, Bibi. Archaeol. 580. 1.)