Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Leo Scheffczyk: A Jézus életében megvalósuló misztériumok jelentősége a keresztény ember hitében és életében

szerezte és asszimilálta azt. Habár ezek a megfontolások a hiposztatikus unióról és Jézus két tevékenységéről való spekulatív gondolkodás talaján állnak, ám azon igazság igazolását is szolgálják, hogy Krisztus „mindent magára vett, hogy mindent megszenteljen”, hogy nekünk (pl. imája által) példát adjon és utat nyisson az Istenhez való felemelkedéshez.

Ezt főleg Szt. Ambrus (f397) krisztocentrizmusára jellemző mondatára: „per Christum Dominum ad Christum Deum” vezethetjük vissza. Krisztoló- giájának szoteriológiai jellegétől vezéreltetve nagyon személyes módon fogta fel Jézus életének eseményeit, amelyekben főképp az erkölcstanító Krisztus föllépését látta. Számára Jézus rejtett, názáreti élete az Atyának a Fiú általi megdicsőítését a jövendő dicsőség reményét tárja fel, amelyben nem kell félni a haláltól.

Bizonyos csúcspontját éri el a Jézus életében megvalósult titkok kiértékelése Szt. Ágoston (t430) írásaiban. A hippói püspök, aki Krisztus közvetítő szerepének gondolatát állítja szoteriológiájának középpontjába, e gondolatnak rendeli alá Krisztus életének misztériumait is. Szerinte ezeket „ad demonstratio” és „commendatio amoris Dei” gondolták ki, mert érvényes az elv: „Credimus pro nobis Deum hominem factum, ad humilitatis exemplum et ad demonstrandandam erga nos dilectionem”. Isten emberréválása eszerint főleg Isten alázatos szeretetét nyilatkoztatja ki, amely az embert ahhoz hangolt válaszra'és rokonérzelmú viselkedésre kötelezi. Az emberré vált alapmagatartásának bemutatása és kivitelezése Jézus szavaiban és tetteiben nyilvánul meg, amelyekben Jézus tanítói méltóságát és példaadását gyakorolja az emberekkel szemben. „Ágoston, főként korai írásaiban, valóban sokat ad arra, hogy Krisztus tanítása és példaadó élete által mentette meg az embert”, miközben bizony a példának jut nagyobb jelentőség. Ennek alapján nevezheti a hippói püspök Krisztus életét egészében „disciplina morum”- nak. Ez nyújtja az embereknek apróra váltva az Atya iránt hű Jézus példáját, amely magába zárja a Megváltó engedelmességét, magáról való lemondását, a szenvedéshez való bátorságát és türelmét; de mindenekelőtt ez bizonyosodik be az Istenember mély alázatában.

Azonkívül Ágoston Jézus erkölcsi életének példaadásbeli jelentőségét közvetlenül összeköti megváltói feladatával és tevékenységével. Ezáltal egyúttal az is biztosított, hogy Jézus művei és magatartása csak külső- morális értelemben legyenek példaértékűek, amennyiben hasonló magatartásra buzdítják, ösztönzik az embereket is . Az Ágoston által itt sajátos módon felhasznált igazság Krisztusról, a „medicus”-ról, aki mint „salvator”, egyben „sanator” is, aki összeköti a „salvatio”-t a „sanatio”-val, azt a bizonyosságot nyújtja, hogy Krisztus példája egyrészt saját szemszögéből értendő, másrészt eredeti jelentésében olyan hatékony őskép, hogy erejét megosztja másokkal, és követésre sürget. Jézus életének tettei tehát részei hatékony meg54