Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Balthasar Fischer: A Húsvét áhítata, mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója

közül.1 Ego dormivi et somnum cepi: et exsurrexi quoniam Dominus suscepit me, alleluia, alleluia.1 2

Ami a vasárnapi Laudes zsoltárait illeti, amelyben a vasárnap és a keresztény reggeli imádság3 ősidők óta magától értetődő húsvéti mivolta találkozik, alig lehet kétség afelől, hogy a 92. zsoltár szavai: „Dominus regnavit, decorem indutus est”, amelyeket oly határozottan kiemel, húsvéti tartalmat akarnak kifejezni. Ezzel a „Dominus regnavit” kijelentéssel az imádkozó Egyház a kora vasárnap reggelen az Egyetlen elé indul, aki a holtak országából visszajőve a „Kyrios-Dicsőséget” magára öltötte, és így „Urunk” és „Fölkelő Napunk”4 5 lett. Egyébként több dolog tanúsítja, hogy a 92. zsoltárt a vasárnapi összefüggésen kívül is húsvéti értelemben vették. Azt, hogy századunk kezdetén még mennyire magától értetődő volt ez a fölfogás, mutatja az a tény, hogy amikor a hetvenedvasámaptól a Virágvasámapig terjedő vasárnapok Laudesének második szövegtervezetét megalkották X. Pius a 92. zsoltárt a „Miserere” bűnbánati zsoltárral6 helyettesítette.

Végül a vasárnapi Vesperás zsoltározásában mind a kezdet (109. zsoltár), mind a befejezés (113. zsoltár) húsvéti motívumokat hordoz, hiszen itt való1 A Zsolt 3 húsvéti jelentése melletti legkorábbi bizonyíték már a II. sz-ban, a 140 vagy 170 körül írt Epistola Apostolorum 19. fejezetében megtalálható. (Kleine Lietzmannsche texte 152, 18 Duensing).

2 A húsvéti Olvasmányos imaóra antifónájaa 3. zsoltárhoz.

3 Erre vonatkozóan ismert és jelentős Cyprianus szava: „Nam et mane orandum est ut resurrectio Domini matutina oratione celebretur”: De Dom. orat. 35 (Csel 3/1, 292 Hartel). Szent Benedek számára a naponkénti Laudes még „naponta újra fölfénylő húsvéti ünnep” (Herwegen 167).

4 Vö. Dölger 379-410, a könyv zárófejezete: „Christus als Morgensonne im Morgenhymnus”.

5 Nézzük talán Amobiusnál (+451 után) a 92. zsoltárhoz írt kommentár kezdetét (a zsoltároskönyvhöz írt igénytelen parafrázisai jó tükörképei liturgikus formuláink kialakulási ideje zsoltáráhítatának): Dominus regnavit, id est, regnum assumpsit in cruce. Decorem induit in resurrectione. (PL 53, 460). Egy ókeresztény zsoltárfelirat-sorozatban így hangzik a Zsolt 92 felirata: Quod ipse (Christus) devicta mortem decorem resurrectionis induerit (de Bruyne 87). Jungmann is tudni véli, hogy a Zsolt 92-t húsvéti értelemben vették a Laudesbe — a „Dominus regnavit” motívum értelmezésének történetére való általános hivatkozással —, hogy a Zsolt 92-t húsvéti értelemben vették a Laudesbe (Jungmann 223). A Zsolt 92 szerepéhez a kora-római Vesperásban vö. 16. jegyzet.

6 Sajátos véletlen volt, hogy miközben olyan dalt kerestek a zsoltároskönyvben, amely egyértelműen nélkülözi a húsvéti motívumot, tudtukon kívül olyanra bukkantak, amelyet Benedek — második részre való tekintettel — húsvéti énekként illesztett be Laudese zsoltározásába; vö. Herwegen 165k.

25