Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Balthasar Fischer: A Húsvét áhítata, mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója

színúleg a vasárnapi zsolozsma legrégebbi1 és legjellegzetesebb húsvéti részleteivel van dolgunk. Egyben ezek a legegyértelműbbek is, hiszen már Pál a keresztség előképét látja (lKor 10,2) Izraelnek a Vörös-tengeren való átvonulásában, csatlakozva a 113. zsoltárhoz; és tóle olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben (13,33), a pisidiai Antióchiában mondott prédikációjában, az Atya „Ego genui te” kijelentését a második zsoltár hetedik verséből — ami megfelel a 109. zsoltár harmadik versének1 2 3—, melyet a Kyriosnak a Föld méhéből való húsvéti előhozatalára ért. Megjegyzésre méltó egyébként, hogy a 113. zsoltárt máig annyira sajátosan a vasárnaphoz illőnek, azaz húsvéti jellegűnek találjuk, hogy amikor olyan ünnepen, amely nem vasárnapra esik, a vasárnapi Vesperás zsoltárait vesszük, más zsoltárral kell helyettesítenünk azt.2

Míg az összes eddig bemutatott esetben (az Olvasmányos imaórában lévő 8. zsoltárral bezárólag) bizonyossággal beszélhettünk a húsvéti motívum szándékolt jelenlétéről, addig nem állíthatjuk ugyanezzel a biztonsággal, hogy azon időkben, amikor vasárnapi zsolozsmánkat megalkották, a vasárnap többi zsoltárát ebben a húsvéti motívumban akarták-e összefoglalni vagy sem. Itt csak a jelenlegi breviáriumunk keletkezéstörténetére vonatkozó alapos kutatás nyújthatna világosságot — mégha ez fájdalmasan érintene is bennünket. Annyit' mindenesetre elmondhatunk: aki az imádkozás során ezen összefoglalást szem előtt tartja, az legkevésbé sem tesz erőszakot a szö1 Úgy tűnik — hasonlóan a Zsolt 1-3-hoz az Olvasmányos Imaórában —, hogy régi húsvéti Vesperásról van szó; mindenesetre a kora-római húsvéti Vesperásban, melynek rendjét a jellegzetes „Processio ad fontes”-szel először a 8. sz. közepe táján , az Ordo XXVII-ben, 67-79 (Andrieu számítása) jegyezték fel (s melyet a trieri katedrálisban 1887-ig végeztek!), Alleluja antifónával éneklik a Zsolt 109-113-mat; vö. M. Andrieu: Les Ordines Romani du Haut Moyen-age III(Louvain 1951), 362-366. Ugyanez a húsvéti Vesperás egyébként latin és görög responzóriumokat is tartalmaz a Zsolt 92-ből (363k.).

2 A „genui” ezen páli húsvéti értelmezésének nyomán már Alex. Kelemen a kifejezést a Húsvétra érti, a Zsolt 109,3 „ante luciferum” kifejezését pedig a feltámadás idejének megjelöléseként értelmezi: a Föltámadás napja a hajnalcsillag és a földi nap előtt, azaz éjszaka kelt föl: Protr.Vili,84,1.2 (GCS 1,63 Stahlin). Lásd ehhez: Dölger 365,368k.

3 Az, hogy az Epifánia ünnepe ebben kivétel, nyilvánvalóan a keresztelés motívumával függ össze, amely miatt ezen a napon különösen alkalmasnak látszott a Zsolt 113.

26