Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Balthasar Fischer: A Húsvét áhítata, mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója

zsoltárt a keresztény zsoltármagyarázat korai történetében messzemenően húsvéti értelemben magyarázták. Továbbá, ha valóban újra elölről akarták volna kezdeni a zsoltároskönyvet, akkor a második nokturnusban miért nem a negyedik zsoltárral folytatták, helyette miért éppen a nyolcadikkal, melyet már a Zsidókhoz írt levél a Húsvét fényében értelmez (2,9)? A Zsolt 1-3-at a vasárnapi Olvasmányos imaóra elején tehát abban a húsvéti jelentésben kellene olvasnunk, amit a húsvéti Olvasmányos imaórában a saját, húsvéti anti- fónáik adnak nekik.1 2 Ezzel kapcsolatban mindenesetre utalnunk kell arra az első zsoltárhoz tartozó sajátos antifónára: Ego sum, qui sum...,3 amely valóban kölcsönöz valamiféle másodlagos húsvéti jelentést az első zsoltárnak. Ahhoz azonban, hogy az eredetileg gondolt, elsődleges húsvéti értelmét megtaláljuk, az első zsoltár azon régebbi és meggyőzőbb húsvéti jelentéséhez kell visszamennünk, amely a patak mellé ültetett fában — mellyel az igaz embert (Krisztust) példázza — a keresztre való utalást lát, amelyről a keresztség életet ajándékozó vizei fakadnak.4 így az első kép, amely a vasárnap éjjel csöndjében az elmélyülten imádkozó szemei elé lép, az, amely az egész húsvéti gondolatvilágot összefoglalja: „Flumina de cruce (ventre) Christi”.5 A második zsoltárban ugyanez a (kereszten) felemeltetett, az Atya által a világ uralkodójává tett Úr áll szemeink előtt,6 a harmadikban pedig ő beszél arról az óráról, amelyben ezt a kegyelmet árasztó, világot uraló hivatalt kifelé is látható módon elfoglalta: a halálban elaludt, az Atya fölemelte, fölkelt a halottak

1 Vö. Maison Dieu 27, 101.

2 A vasárnapi Olvasmányos imaóra antifónáinak kiválasztása bizonyára olyan korból származik, amelyben ezen zsoltárok húsvéti jellegének tudata már elhalványult.

3 Vajon nem amiatt került ide ez az antifóna, hogy Szt. Ágoston En. in ps. (PL 36,69) ezzel az isteni szóval zár (melyet mindenesetre más értelemben használ fel)?

4 Ezen értelmezés legkorábbi bizonyítéka a Barnabás levélben található — 11,6-8 (Flor Patr. I,53f. Klauser).

5 Már a 3. századi Afrikában kapcsolatot teremt a keresztény népi áhítat a Zsolt 1,3 és a H. Rahner által megvilágított „Flumina de ventre Christi” gondolatkör között. (Biblica 22 (1941), 269-302. 367- 403): Ps. Cyprian, de montibus Sina et Sion 9 (Csel 3/3, 115 Hartei).

6 Ugyanez a kis pseudo cyprianusi irat (Id. előbb) a Zsolt 2,6-9-et a kereszten elhangzó szavakként értelmezi: uo. 8 (112). Ez a fölfogás nem állt tőlük messze, mivel a Zsolt 2 egyértelműen prófétai-messiási jellegű, különösen kezdetének már az Újszövetség talaján álló, szenvedést hordozó jelentése által (ApCsel 4,22-28).

24