Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Balthasar Fischer: A Húsvét áhítata, mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója

Ne felejtsük el, hogy a vértanúk egyháza „egyházi éve” során három évszázadon át csupán az évenkénti húsvéti ünnepet ismerte és annak vissza- csengését a vasárnapi ünneplésben. Csak az egyházi év ezen eredeti állapotát ismerve — amelyben egyedül a Húsvét napja létezik 51, körülötte kerengő és fényüket tőle kapó vasárnapi csillagával — értjük meg a keresztény vasárnap eredeti ethoszát, és mérhetjük fel igazán a vasárnap sajnálatos kiüresedését a nyugati keresztény világnak még a vallásos tudatában is.1

Vajon felmutathat-e még valamit az Imaórák Liturgiája a vasárnap „kis Húsvét”-jellegéből, amelynek különben sajnos csak gyér nyomai maradtak fenn (a felállva imádkozott Mária antifóna és az őrangyala, valamint a nagymisén történő szenteltvízhintés1 2)? A kérdésre szerencsére igennel válaszolhatunk.

Különösen világos a húsvéti motívum a vasárnapi zsolozsma fő imaóráinak zsoltározásában. Rögtön az Olvasmányos imaóra kezdő zsoltárai a Zsolt 1-3-mal egyértelműen a Húsvétra értelmezhetők. Bár ellene vethető ennek a véleménynek, hogy a kérdésnek sokkal egyszerűbb magyarázata van: vasárnap lévén elölről kezdik a zsoltároskönyvet (melyet egy hét leforgása alatt végig kell imádkozni.) Ez a kifogás azonban aligha jogos. Két nyomós érv mindenesetre ellene szól: a húsvéti Olvasmányos imaórában éppen ezt a három, a zsoltároskönyvet is indító zsoltárt vesszük,3 valamint az, hogy e három

1 G. Dix (The shape of the Liturgy, Westminster, 1945, 359) mindenesetre azt a (még bizonyítandó) felfogást képviseli, hogy a népi vallásosságot sohasem szólította meg különösebben a vasárnap mint heti húsvét gondolata.

2 Ezzel kapcsolatban a húsvéti jelleg szépen megvilágítható a húsvéti éjszaka legújabb liturgikus előírásainak segítségével: a vasárnapi nagymise előtti meghintés megfelel „az egész év nagymiséje”, a Húsvét éjszakai mise meghintésének: ennél azonban az egész összefüggés által — és újabban a meghintésnek közvetlenül a keresztségi fogadalom megújításához való kapcsolódása által is — világossá válik, hogy mi akar lenni: emlékeztetés a keresztségre. (Ha a vasárnapi nagymisén a fények meggyújtását egy kicsit ünnepélyesebben alakíthatnánk, minden vasárnap újra fölcsendülne a húsvéti éjszaka hármas hangzata: fény — víz — kenyér és bor.)

3 Vö. Jungmann 208, 4. jegyzet.

23