Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Papp Miklós: Az emberi személy kibontakozása az idő és az embertárs dimenziójában

Megrendülve vesszük tudomásul a bűn fullánkját itt is, amely emberi létmódunk alapját ingatja.

Tövisek a személy alapvető dimenzióiban.

Krisztus megtestesülésével és megváltásával megteremtette az egyetemes üdvözítő akarat alapját. Életében megmutatta a teljes szolidaritást az emberrel, példát adott a „szíves” találkozásra, a feltételmentes szeretetre. Emberségünknek tehát kell, hogy legyen közös átfedése — ami a valós találkozások alapja. A tökéletes emberségre vagyunk hivatottak.

Krisztus az időbeliségből is kihúzta a tövist. Emberréválásával mindazt megszentelte, ami időbeliségünkkel jár. „Megváltó életműve lett az oka és biztosítéka annak, hogy elmúlásra ítélt rövid életidőnk az örökkévalóságba torkollik, abba az örök életbe, amely nem az időpillanatok sorozatából tevődik össze.”1 Örömhírével fölszabadítja a vallástalan embert, hogy élete nem az értelmetlen semmibe fog hullani; fölszabadítja az Ószövetség emberét, aki úgy gondolja, hogy a túlvilági élet sivárabb a földinél.

Nincs annál nagyobb örömhír, hogy a tövisektől megváltottak vagyunk. A földi szeretetkapcsolataink nem múlnak el. Hogy mit jelent közösségben élni újra szeretteinkkel és az üdvözültekkel, hogy mit jelent mentesülni az időtől, nem tudjuk. Ismeretlen, elképzelhetetlen világ felé közeledünk, amelyről csak hasonlatok beszélnek. Csak azt tudjuk, hogy minden tudásunkat fölülmúló isteni szeretet tölt majd be — örökkön örökké.

* * *

Hit szeretet remény 468

218