Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Gyimóthy Gábor: A tükör arca
Gyimóthy Gábor: A tükör arca Amikor a Gomböntő még egy szabad lehetőséget adott foglyainak, a nap heve erősen tűzte az utcák köveit. Ettől a hőségtől és fénytől elbágyadt nők — férfiak — gyerekek megrogyott lábbal indultak a kacskaringós lépcsők felé. Mit is rejtett ez a lehetőség? „Hát hozzátok el kedves tárgyaitokat, a legfontosabbat. Legyen az forró vagy jeges, apró vagy telt, de szürke nem lehet!” — zihált Gomböntő zaklatott éjszakája után. Egy népes, nyílt, sima tér adott alkalmat a tárgyak elhelyezésére. A város nyugodt hangon csevegett e széles tér minden sarkán. Színes bódék varázsolták semmitmondóvá a helyet. Hangos nevetgélés és kisebb harangok kongásának megszokott elegye társult e képhez. Semmi nesz. Délóra körül szürkeruhás futár a minden évben — tetszőleges időpontban — megrendezésre kerülő Színházi Est hírét hozta. Színhelye: a tér. „Időben kezdődik, ha eljöttök” — fordult hátra lováról (?). A készülődés fénye növelte az épületszegletek árnyait. Az utakon maskarások mutatkoztak. Ezzel egyidőben izgalomtól kipirult arcok jelentek meg a szürkületben. Mindenki a tér felé tartott. Enyhe szél zörgette a városháza színes üvegtábláit. Ezeket ilyenkor este már zárva tartják. A mellékutcák sarkain fáklyák gyulladtak, melyek a színpad felé egyre sűrűsödtek. Lassan benépesült a kisváros főtere. A kezdés időpontját nem szokták megjelölni. (Érthető módon.) „Nem sokkal ezután” egy öreg, vagy csak sánta bakter jelent meg a piros korlát szélénél, mely a színpad, azaz hogy a tér közepét jelölte ki. Kezében törött lámpát szorongatott. Zavartan körülnézett, majd letette azt egy oszlop tövébe. Értetlen, kiváncsi szemek követték minden mozdulatát. Eztán két asszony súlyos fateknőt vonszolt a látótérbe. A zavar kicsit növekedett. Kisfiú érkezett elveszett testvérével. Emberek áradata zúdult a szín-térre cipelve, nyögve, megszaggatva. Van akit hordágyon segítettek idáig.— A nézők váratlanul teljesen elnémultak; egymáshoz lapulva meredtek maguk elé. „Kezdve a véneken eltávoztak”. A boltívek alatt színtelen lebemyegben, összetörve terült el egy ismeretlen alak árnyaival együtt. Fellélegzett a reggel. 219
