Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Papp Miklós: Az emberi személy kibontakozása az idő és az embertárs dimenziójában

rabjai, mint önmagunknak. „Az élet újra és újra kiragad Énünk csapdájából: meghökkent a szükségszerűség, hogy bizalmat kell kicsikarnunk ott is magunkból, ahol nem biztosíthatjuk be magunkat; kijózanít az ésszerű megismerés tárgyilagossága, s meglep a fantázia és a szeretet ereje — mindezek időről időre túllendítenek Énünkön. Nem magunktól lépünk túl magunkon — erőnk kevés ehhez —, hanem az ezerféleképpen ránktörő valóság penderít ki az élet sűrűjébe. Maga az Isten vezet ki Énünk fogságából.”1 Maga az Én is azokból a pillanatokból merít, amikor — boldogító, vagy éppen fájdalmas tapasztalatok révén — önmaga fölé emelkedik.

Mindenki határtalan megértésre vágyik; ennek feltétele tehát, hogy a beszélők túllépjenek önmagukon. „A teljes megértés feltétele egy határtalan, transzcendentális horizont. Minden embernek korlátot, lehatároltságot jelent a dialógusban a saját individuuma, történelmi helye és ideje. Mégis minden ember igyekszik kitörni belőle, ettől lesz érett valaki: ha folyvást igyekszik letörni korlátáit, és egyre jobban behatol a határtalanba. Az érettséggel nő a valós találkozás valószínűsége. Ennek az érési folyamatnak a halál vet véget. Minden személyes találkozás arra hivatott, hogy ezt az érési folyamatot segítse.”1 2

A szóbeli üzenetek a személyközi kommunikációnak csak kis részét alkotják. A szavakat, mondatokat általában a nem verbális közlések gazdag özöne kíséri, mely alátámasztja, vagy módosítja, vagy éppen fölváltja a verbális üzenetet. Fontos tudnunk, hogy az érzelmek szempontjából fontosabbak a nem verbális üzenetek! Ezek fogadása és a válaszadás sokkal közvetlenebb, automatikusabb, gyakran őszintébb, mint a szóbeli üzenetekre adott válasz. Mivel kevésbé tartjuk ellenőrzésünk alatt, ezért gyakran az ilyen nem verbális „fecsegés” „kiadja” a beszélő érzelmeit, attitűdjeit (vonzalmat, zavart, hazugságot). Ezeket több csatornán küldjük és fogadjuk: tekintet, arckifejezés, testtartás, gesztus, hangminőség, öltözet, térközszabályozó viselkedés. Ezek az üzenetek általában egymással is és a szóbeli üzenettel is össze vannak hangolva.3 Ezért fontos, hogy minden ember a saját személyes találkozásaiért és munkájáért (pap, tanár,politikus) megtanulja és tudatosítsa a nem verbális kommunikációt.

1 Mi az ember? 50

2 Bolberitz Pálilsten, ember, vallás; Ecclesia Bp. 1984. 223-232

3 A társas érintkezés pszichológiája 155-197

212