Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Papp Miklós: Az emberi személy kibontakozása az idő és az embertárs dimenziójában

Találkozás a többiekkel: a közösség

Az ember személyként való létezési formája nem merül ki az Én és Te találkozásában. Személyes viszony nemcsak négyszemközt lehet. Ha az Éri csak a Te-ig jut el, az még lehet páros önzés, ami pl. kizárólagos barátoknál, fiatal házasoknál elég gyakran előfordulhat. Az igazi beteljesülés csak az ÉN — TE — MI relációban történhet. Az ember rendeltetése a társadalmi élet minden területén az, hogy személy legyen, és másokkal együtt tartós vagy átmeneti csoportokat hozzon létre. így mindenki kis intim csoportokhoz (család,barátság) és nagyobb formális csoportokhoz (munkahely) tartozik. Az emberek gyakran határozzák meg magukat (és másokat is) azoknak a csoportoknak a segítségével, amelyekhez tartoznak. Az identitás fontos forrásai ezek. Ilyenkor az embertársra nem mint szabadságunk lehatárolójára tekintünk, hanem szabadságunk beteljesítőjeként üdvözöljük; hiszen szabadságként azt az állapotot értjük, melyben az ember úgy érzi: léte egybecseng rendeltetésével. Tehát épp a másik ember társaságában érzem magam szabadnak, mivel rendeltetésem a társas-ság.

Különösen azért a csoportért érzünk különleges elkötelezettséget és hűséget, amelyért áldozatot hoztunk, és amelybe nehéz volt bekerülnünk. A csoportszellem érdekében néha ezt tudatosan alkalmazzák. Minél erősebben azonosul valaki a csoporttal, annál valószínűbb, hogy egyéni viselkedését a csoportfolyamatok képesek megváltoztatni (csoportdinamika).

A társas élet egyik rejtélye, hogy az egyénenként nagyon különböző emberek miként képesek együtt élni csoportokban, közösségekben. Minden emberi csoport csak azért létezhet, mert tagjai bizonyos normákhoz ragaszkodnak. Minden csoport kifejleszti saját írott és/vagy íratlan szabályait, és elvárja, hogy tagjai ezeket betartsák.Ezt nevezzük jognak. Megnyugtató, hogy az érdek és szeretetszálak áttekinthetetlenségében a jog az, ami szabályozza az egyén és a közösség szabadsághatárait. A hűségben kibontakozó szeretet nemcsak alkalomszerű közösségi élménnyel ajándékozza meg az embert, hanem szilárd jogrendet is alkot.

Tuckmann szerint a csoportoknak négy különböző fejlődési szakaszon kell keresztülmenniük, mielőtt megerősödnének. A közösség fejlődése bonyolult interakciók során megy végbe, melyekben a partnerek fokozatosan megismerik egymást, és egyre jobban elköteleződnek egymás iránt. Olyan ez, mint egy „többlépcsős szűrő”. A kapcsolat bármely szakaszban elakadhat, fejlődése megszűnhet. De minden szűrő után ott van egy még nagyobb követelményeket támasztó szűrő, amin át kell jutni. így a kapcsolat egyre elkötelezettebb lesz. „Az alakulás az egymás és a csoport előtt álló feladat megismerése. A viharzás a kritikus szakasz, melyben az egyéni különbségek és konfliktusok a felszínre kerülnek; és a státusokért és a különböző szerepekért való versengés megjelenik. A normázás az a szakasz, melyben a közös csoportnor213