Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Papp Miklós: Az emberi személy kibontakozása az idő és az embertárs dimenziójában

ról. Ha megszólalok, nem hagyom a másikat egyedül a rólam való képalkotásban, hanem segítségére sietek, és kisegítem abból a ,,zavarból”, amit csak látásom okoz. Tartozom ezzel az igazolással a másiknak. „Az, hogy Téged komolyan meghallgatlak, komolyan elfogadlak, az egy olyan esemény, amelynek közted és köztem a saját érdekemben kell megtörténnie.”1 Mindaddig üres szubjektum vagyok. Nem venném addig emberszámba, míg meg nem keresném a hozzá vezető utat. A másik láttatva kíván lenni, szól, hogy megismerjem: belülről kíván látva, megértve lenni. Azért fordul hozzám, mert bizalommal van irántam, többletet sejt bennem. Vajon észreveszem-e, hogy ez az én érdekem is? „A másik ember emberi meghallgatásának föltétele, hogy vesztesnek érezzem magam, ha elmulasztom embertársam meghallgatását, mégpedig komoly meghallgatását.”1 2

A következő lépés tehát a valós találkozáshoz: az üzenetek szabályzott cseréje, a kommunikáció. A kommunikáció dinamikus és kölcsönös. P. Watzlawick találó megfogalmazása szerint: „Az ember nem tud nem kommunikálni, a hallgatás is kommunikáció.” A kommunikáció egzisztenciális jellegéről van tehát itt szó.

A kommunikáció jelenthet verbális, szóbeli, és nem verbális üzeneteket. A nyelvnek köszönhetjük azt a színes belső világot, amit tudatnak nevezünk. „Bár a nyelv nem azonos a gondolkodással, nélküle nem tudnánk gondolkodni. Kivétel nélkül valamennyi ember valamilyen nyelven gondolkodik és álmodik. A nyelvnek köszönhetjük, hogy szellemünk túlemelkedik az itt és most határain, hogy rendezett tér-időbeli világban élünk, hogy a múltbeli és a térben távoli dolgok, a valahol és a valamikor bármikor megjeleníthető és felhasználható.” 3 így az emberi nyelv minden más kommunikációt fölülmúl. A nyelvet azért tudjuk megtanulni, mert megtanultuk, hogyan kell interakciót folytatni. A gyerekek először az interakciót tanulják meg, (mosoly, sírás, figyelem) ezek szavakkal való helyettesítése nem olyan nehéz, mint azt az első pillanatban gondolnánk.4

A valódi beszéd első föltétele: a megértés. Ha a beszélők saját értelmezési horizontúkba maradnak bezárva, akkor egymás mellé beszélnek.A párbeszéd ilyenkor párhuzamos beszéd, nem lehet szó hiteles interperszonális kapcsolatról, legfeljebb fizikai együttlétről.

Csak akkor alakulhat ki a valódi beszéd, ha a beszélők kilépnek önmagukból. Magunktól ez nem sikerülhet, mert semminek sem vagyunk annyira a

1 Ember és embertárs 98

2 Uo. 106

3 Az ember a világban 45

4 A társas érintkezés pszichológiája 136

211