Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

W. C. von Unnrik: Kereszténység és nacionalizmus az Egyház történetének első századaiban

Jeruzsálemről kap látomást, amely a mennyekből száll alá, és amely úgy néz ki, mint a vőlegénynek fölékesített mennyasszony. Meg kell még említenünk a Bárány imádását, ahol az Izrael népéből választottakon kívül nagy sokaság is látható „minden nemzetből, tözsből, népből és nyelvből” (Jel 7,9). Ezek a szavak Nebukadneccar arany képmásának imádására emlékeztetnek (Dán 3). Ők azok, akik megtisztultak Krisztus vérében, és üj néppé lettek. Ez a kitétel is a korábbi dolgok elmúlásának tanúja. A földkerekség nemzeti és nyelvi megoszlása itt már elvesztette jelentőségét. Ez az a minta, amely már a földi egyház képében is tükröződik. Habár a Gen 11-ben azt látjuk, hogy a népeket megosztják a különböző nyelvi korlátok, az ApCsel 2-ben ezek a — jóllehet valóságos és jelenvaló — megosztások sem tudják meggátolni az Evangélium hirdetését. A jövő látomásában pedig a probléma egésze eltűnik, és Krisztus Egyháza efelé a vég felé fordítja tekintetét.

Nem kétséges, hogy a különbözőségek, főként a nyelviek, továbbra is fönnmaradnak itt a földön. Ezt tudomásul kell venni, de nincs jelentősége az embernek Istenhez való kapcsolatában.

„Nem kétséges, hogy a különbözőségek fönnmaradnak a földön” — mondtam az imént. Meglepő példa erre Pál álma, amelyben egy makedón férfit ismer föl (ApCsel 16,9). Hívását követve útja Filippibe vezet. Pál itteni működése olyan reakciót vált ki, amely igen figyelemreméltó. Emlékezzünk, hogy mindez Filippiben történik, egy római kolóniában. Pált és kísérőit a következőkkel vádolják: „ezek az emberek olyan szokásokat hirdetnek, zsidók lévén, amelyeket mi rómaiak nem fogadhatunk el, és nem követhetünk.” Ha eltekintünk a kereszténység és a judaizmus keveredésétől, azért olyan meglepő ez a tanúság, mert a zsidó szokások betörésével szembeni polgári ellenállásról ad hírt. A római nemzeti öntudat lázadásban tör ki!

És valóban, zsidóvá (vagy itt kereszténnyé) válni nem csupán bizonyos tantételek elfogadását jelentette, hanem magával hozta az életmód gyökeres megváltozását is. A szinkretizmus általános légkörében az egyistenhit elfogadása nem lett volna önmagában olyan megdöbbentő tény, de ha valaki Isten törvénye alá helyezi magát, az társadalmi vonatkozásban is gyökeres váltáshoz vezet. Megragadó példa erre az a híres történet, amely Izates királynak a zsidóságba térését beszéli el. Mikor a király körül akarta metéltetni magát, felesége és egy zsidó kereskedő egyaránt óvta őt ettől, és arra hivatkoztak, hogy alattvalóinál nehézségekhez vezetne, ha teljesen más szokások szerint kívánna élni. Néhány sorral később ezeket a szavakat találjuk: „Mert csodálta a zsidók ősi szokásait” (Josephus, Ant. XX, 41). Az ilyen áttéréssel az illető saját ősi hagyománya került veszélybe. Ez egyenesen ahhoz a kérdéshez vezet el, amellyel tanulmányunk következő része foglalkozik.

170