Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

W. C. von Unnrik: Kereszténység és nacionalizmus az Egyház történetének első századaiban

Test és egy a Lélek, amint hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Úr, mindnyájunk Atyja...”

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy noha Pál jól ismeri a nemzeti különbségeket, számára ezek teljesen lényegtelenek: nincs helyük a nemzeties törekvéseknek. A középpont nem a földön, hanem a mennyben van, és az előtérben nem egy nemzeti csoport, hanem az Isten ítélete előtt lévő ember áll. Ha egyes nemzetek abban a tudatban vannak, hogy egy s más tekintetben többek másoknál, legföljebb azt mondhatjuk, hogy gazdagságukat mások szolgálatába kell állítaniuk, leginkább akkor, ha ez a gazdagság Isten Igéjéhez tartozik. És ha ilyen adottságok egyedülálló értékké tesznek egy nemzetet, miként Izrael Törvénye teszi, azt soha nem tekinthetik olyan korlátnak, amellyel kizárják az üdvösségből a kívülállókat. Az a szabadság, amelyet Krisztus szabadon ad, nem a nemzeti fölszabadulás, hanem az Isten elleni bűntől való megszabadulás, és így Isten fiainak szabadsága.

Ugyanezt a fölfogást találjuk — néha más szavakkal kifejezve — az Újszövetség többi iratában is. Néhány szempontot megemlíthetünk még. Először is: a nacionalista magatartás a Birodalom területén nem volt lényegi kérdés, és csak szórványosan lehetett megfigyelni. Érthető ez egy olyan korban, mikor a Római Birodalom az egység érzetét adta a világnak, ahol a zsidó nacionalizmus 70 után már aligha jelentett problémát, és ahol a keresztény gyülekezetek nagyrészt pogánykeresztényekből álltak. Másodszor: a nemzet fogalma evilághoz tartozik, amely elmúlóban van. A Zsidó levél szerzőjének szavai megadják a keresztény gondolkodás általános irányát: „Nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük”. Harmadszor: szeretném fölhívni a figyelmet az lPét 1,18-ra, ahol „atyáitok értéktelen életmódjá”-ról beszél. Nem kétséges, hogy Péter itt pogány eredetű embereket szólít meg. A kifejezés, amelyet Kisázsia területeinek sokféle törzséből származó keresztényekkel kapcsolatban használ, a „patroparadotos”, amelyről a nemzeti érzéshez kapcsolódóan külön szólnunk kell. A kifejezés összekapcsolja a hagyományt és az atyák földjét; megbízhatóságot és tiszteletet sugall. Meglepő, hogy Péter azzal, hogy ezt a hagyományt „értéktelen életmód”-nak és így bennfoglaltan bálványimádásnak tekinti, egyetlen tollvonással túlad rajta, mint olyasvalamin, amelytől — Istennek hála — Krisztus áldozata megszabadított. Negyedszer: vessünk egy pillantást János Jelenéseire. A „hét dombon ülő parázna” elleni heves támadás az Apokalipszist fontos tanúságaink egyikévé teszi, melyet Fuchs „Rómával szembeni lelki ellenállás”-nak1 nevezett, de nincs jele annak, hogy a parázna asszony valamely más választott néppel lenne helyettesíthető. A dicsőségesen újra fölépülő földi Jeruzsálem helyett János az új

1 H. Fuchs, Der geistige Widerstand gegen Rom, Basel 1926.

169