Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Carlo M. Martini: A kereszt megértése

lünk attól, hogy a másik szenvedése, melyen nem tudunk úrrá lenni, felforgat minket. Krisztus szenvedésével szembenézve Péter már nem tud magán segíteni, mert evangélium-fölfogása megakadályozza ebben. E pillanatban derül ki, mennyire hamis egész üdvfelfogása. Péter szeretett volna kitartani Jézus mellett egészen a fogságig, a keresztig, de bátran és derekasan, karddal a kezében. Most azonban látnia kell Jézus megpróbáltatását, lealacsonyítását. Mit tegyen? Péter alatt újra meginog a talaj.

Péter biztonságának maradékát — nekem úgy tűnik — az semmisíti meg, hogy Jézus így szól (Márk szerint Péterhez, Lukács szerint mindannyiukhoz): „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” (Lk 22,46) Jézus világosan látja a helyzetet. Látja, hogy e férfiaknak annyira gyönge, annyira sötét, annyira zavaros a hitük, hogy emiatt bármikor összeomolhatnak. Imádságra szólít fel, s ezzel azt mondja nekik: „Fogjátok fel a valós helyzetet! Érezzétek át, hogy szükségetek van Istenre! Ne gondoljatok arra, hogy e pillanatban nem is tudjátok, hogyan kellene cselekednetek. Fogadjátok el a helyzetet a maga valóságában!” Jézus maga is ezt teszi, amikor így szól: „Atyám, nem bírom megtenni, ha nem Te adsz hozzá erőt. Ez a feladat meghaladja képességeimet.”

Maga Jézus kimondja — imában, alázatos kiáltásban —, hogy mennyire gyönge a természet. Ezzel szemben e férfiak nem fogadják el gyöngeségüket, lehetetlen — gondolják —, hogy valóban gyöngék legyenek. Inkább alszanak, és félnek az imádságtól, mert az imádság lecsupaszítaná gyöngeségüket, fölfedné a tényt, hogy ők nem lehetnek a megmentők, hanem megmentésre van szükségük — sokkal nagyobb mértékben, mint Jézusnak. Ezért esnek kísértésbe. A hamis szemlélet, amit hagytak, hadd kerítse óikét hatalmába, végül egészen fölforgatja őket.

Mindez kiderül Jézus elfogatásakor (Lk 22,47-53). A szín gyorsan változik: jön a tömeg, jön Júdás, megcsókolja Jézust s az izgalom tetőfokára hág.

Mit tesz Péter? Meg akarja menteni a helyzetet, kardjához kap, és bizony megmutatja, amit gondol: „A Mester nem halhat meg; bátran védekeznünk kell; meg kell védenünk a Mestert!” Kérdezzük meg Pétert: „Miért tetted ezt?” És Péter így felel nekünk: „Szívesen megmentettem volna Jézust a haláltól, még akkor is, ha belehaltam volna. Nem tudtam elviselni, hogy elfogják Jézust. Azt még eltűrtem volna, hogy engem megtámadjanak, de azt nem, hogy Jézust megtámadják. Elvesztettem a fejem és a tömegbe vetettem magam, hogy valakit lefejezzek, a csapás azonban félre csúszott, és így nem történt nagyobb baj.”

Mivel Jézus nem helyesli ütését, hanem elutasítja, Péter elveszíti minden bátorságát. Azt kérdezi: „Akkor hát mit tegyek? A végsőkig bevetettem ma14