Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Romano Guardini: A hit válságai

koztatja, ahogy ezeknek lelket ad és átformálja őket — mindez óvó környezetet hoz létre a gyerek körül. Ebben minden egységre jut. A bent és a kint, a valóság és mese, a világ és hit összekeverednek. Minden bizalmasan, barátságosan, segítőén fordul feléje.

Persze ez nem mindig van így. Igen sok gyermek esetében ebben a világban már nagyon korán jelentkeznek szakadások és feszültségek. Néhányuknál sohasem épül ki valóban védő és harmonikus gyerekvilág. Mindegyiküknél vannak zavarok, szenvedés vagy sötét szorongások, megfoghatatlan vágyak. A gyermeki lét alapformája mégis olyan körülhatárolódott és védő külvilágot képez, amelyben a valóságok harmonikusan egymásba szövődnek, evilág és túlvilág, valóság és álom, a lélek, a test és a tárgyak egybefolynak.

Ez az alapfelfogás határozza meg a gyermeki hitet is. Minden különbözőséget egységbe olvasztva megbízható bizonyossággal rendelkezik. Bizonyára már mindenfelé várnak rá kérdések, de ezek még lebegő állapotban, feltáratlanul léteznek.

Ezután jönnek a fejlődés évei. Először csak sötéten, majd egyre erősebben és nyíltabban jelentkezik az élet nagy ösztöne és a másik nem keresése, a világnak a maga teljességében való felderítése, az önálló mű és saját személyiségünk kibontakoztatására serkent. Ezt az ösztönt sokféle módon lehet megfogalmazni. A mi szempontunkból különösen az fontos, hogy végtelenbe vezető iránya van, hogy felemelkedésre és kiteljesedésre törekszik, hogy a világ teljességébe markol és hogy azt saját bensőjébe hozza. Ezzel egyidejűleg a személyt teljesen uralni akarja, önmagában vezető akar lenni, érvényesíteni akarja magát azzal szemben, ami őt korlátozza és függésben tartja. Ez az akarat aztán összeütközik a gyermeki Jét formájával. Hiszen éppen ennek jellemzői a behatárolt környezet, a barátságos, melegen körülfogó óvás válnak most számára elviselhetetlenné. Korábbi fogalmak, elképzelések, viselkedésmódok, szimbólumok beszűkülnek. Varrataik megfeszülnek; szétrepednek vagy egyszerűen elvetik őket.

így van ez a hitéletben is. A vallási formák, motivációk, normák, amelyek eddig érvényben voltak, gyerekesnek, kiskorúnak, gyámoltalannak és leszű- kítőnek tűnnek; megkezdődik a vallásos magatartás válsága. Ez többféle módon is kifejezésre juthat: intellektuális kritikában, etikai lázadásban, az idősebb generációval szemben érzett ellenszenvben, tekintélyes emberekkel való összeütközésben, az egész korábbi életstílus türelmetlen elutasításában stb. A lényeg mindebben az élet azon belső átalakulása, amely új teret és kifejezés- módot keres a fejlődés számára. A krízis mindig egyedi módon oldódik meg: mélyebb filozófiai meggyőződések alakulnak ki, kielégítőbb etikai és vallásos értékeket fedeznek fel, olyan emberi kapcsolatok alakulnak, amelyek egy újfajta hitbeli magatartáshoz segítenek hozzá, példaképek, barátságok stb. Ha ezt a válságot valaki valóban kihordja és egy új hitélethez jut el, akkor ennek

147