Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Romano Guardini: A hit válságai

kiindulva lehet a hittapasztalatra rákérdezni. Éppen ez az, amibe belefogtunk, amikor azt próbáltuk megvilágítani, hogy hogyan keletkezik a hit.

Ahhoz azonban, hogy az egész ne oldódjon fel valamiféle általános vallásba, a hit-aktust annak tartalmához kötöttük s úgy szemléltük, mintha kizárólag ettől függne. A hit erre a meghatározott Isten-valóságra válaszoló aktus — ezzel azonban nem tagadjuk azt, hogy érvényre jutnak benne a vallásos viselkedésnek általános törvényei és struktúrái is. Erről azonban vallástudományunk már túl sokat is beszél, és a keresztény hitet az általános vallásossággal teszi egyenlővé. Számunkra itt ennek a lényege a fontos, ez azonban csak a tulajdonképpeni tartalmon keresztül érthető. Eme tartalmat így tehát gondosan biztosítottuk. Miután ezzel megvagyunk, menjünk tovább vizsgálódásainkban és nézzük meg, hogy mi lesz a már megszületett hittel.

Egy történetet vizsgálunk tehát, mert a hitnek története van. Ha a hit feltámad, még nem szilárd és kész, mert maga az élet, és minden emberi lény az átalakulás folyamatában van. A hitnek is megvannak különböző fejlődésbeli fázisai: felemelkedés és hanyatlás, a krízisek és a nyugodt növekedések időszakai. Ez a fejlődés nagyon sokrétű. Egy hit történetében ott van az egész ember, akiről szó van, jelen vannak sajátosságai, ereje és gyengeségei, amelyeket magában hord. Úgy tűnik el ez a történet is végül, mint minden más a sors kifürkészhetetlenségében. De mint minden történetben, ebben is megtalálhatóak bizonyos általános részletek, amelyeket kiemelünk és amelyekkel az élet sokszínűségében el tudunk tájékozódni anélkül, hogy eredetiségüket feloldanánk. A hit-történeteknek ez a fajtája nagyon gazdag jelentésű és a legkülönbözőbb szempontokból lehet értelmezni. Mi annak a kérdésnek a megválaszolásával próbálkozunk, hogy vannak-e tipikus hitbeli válságok.

Bizonyára vannak, mégpedig a legkülönfélébb jellegűek, olyanok, amelyek új környezetbe kerülésből származnak vagy amelyek egy mélyre ható emberi esemény hatására jönnek felszínre — mint pl. közeli kapcsolatok megszakadása miatt, jó vagy rossz sorsfordulóktól a testi és lelki élet zavaraiból stb. Mi most azokat a kríziseket akarjuk feltárni, amelyek magában az emberi élet folyamatában beállt döntő fordulatokból erednek.

Jogosan mondják, hogy a gyermeki állapot még bizonyos burokban való létezés. A szülők és a nevelők gondoskodása — és általában a felnőttek viselkedése a gyerekkel szemben — azt célozza, hogy a gyermeket olyan óvó atmoszférával yegyék körül, amelyben veszélymentesen és őt segítő erőkkel körülvéve növekedhessen. Csupán a felnőtt gondoskodása azonban nem tudná ezt a burkot megteremteni és fenntartani, ha ebben a gyerek egész viselkedésével nem segítene. A gyermek maga az, aki ezt az atmoszférát saját fejlődési szükségletei alapján felépíti. Az a mód, ahogyan a válságot felfogja, ahogyan a dolgokat egy nagyon közeli határon túl egyáltalán nem látja, és meghatározatlanul hagyja; a mód, ahogyan a dolgokat és történéseket saját létére vonat146