Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Carlo M. Martini: A kereszt megértése

C. M. Martini:

A kereszt megértése1

E meditáció címét közelebbről így határozhatnánk meg: én, Péter és a kereszt. Kereszt alatt itt Jézus küldetésének látszólagos meghiúsulását és a számára halált hozó ellenállást értem. Pétert az Úr tanítványául szemelte ki,és ő követte Jézust.Szeretnénk csatlakozni hozzá és úgy átélni a keresztet, ahogy azt Péter átélte, szeretnénk azt az ő szemével látni. El akarunk gondolkodni Péter drámájáról, arról, ahogy őt is keresztre feszítették,hogy jobban megértsük saját keresztre feszített életünket.Péter megtestesíti azt,hogy milyen a mi viszonyunk a kereszthez. Nemcsak mint egy tanítványnak kiválasztott ember áll előttünk, hanem úgy is,mint egyszerű,őszinte,hátsó gondolatok nélküli férfi. Úgy fogadja el a dolgokat, ahogy azok vannak, érzéseinek megfelelően reagál rájuk, és meglepő módon kap útmutatást a jövőre vonatkozóan. Már megismertük Pétert emberségében és beleéltük magunkat helyzetébe, amikor csatlakoztunk beismeréséhez: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös vagyok.” (Lk 5,8) Most tehát lépésről lépésre követni akarjuk útján. Hol végződik ez az út, jobban mondva hol a csúcspontja? A csúcspontja az, hogy Péter sír, és mi mindenekelőtt ezt a pillanatot akarjuk szemlélni. Az út végpontja azonban ez a kijelentés: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.” (Lk 24,34)

Péter keserű sírásáról Szent Ignác útmutatásának fényében gondolkodhatunk, amelyet lelkigyakorlataiban adott: „Kérjem , amit kívánok. Ez a kérés sajátos a szenvedéstörténetről szóló elmélkedésnél. Kérjek fájdalmat a fájdalmakkal telt Krisztussal, megtörtséget a megtört Krisztussal, könnyeket, benső szenvedést a nagy kín miatt, amelyet Krisztus szenvedett el értem.” (203. pont) Hogy Péter útját megértsem, számomra a következő útmutatás is fontosnak tűnik: „Szemléljem a vigasztalás szolgálatát, amelyet Krisztus Urunk gyakorol, és hasonlítsam össze azzal, ahogy egyik barát a másikat vigasztalni szokta.” (224. pont)

A vigasztalás szolgálata a legfontosabb feladatainkhoz tartozik. Sokszor kell gyakorolnunk. A vigasztalói szolgálat szorosan összefügg a Krisztus szenvedésében való részvételünkkel. Ez egy olyan csomópont, ahol sokminden összefut: Krisztus keresztje, a mi keresztünk, mások keresztje, a világ keresztje, saját magunk és mások szenvedésével kapcsolatos magatartásunk, a vigasz, amit nyújthatunk. Mindezek kibogozhatatlanul összefonódnak egy1 Carlo Maria Martini: Was allein notwendig ist, 1988. (195-207.o.)

10