Munkálatok 1988 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1988)
38 gondolkodásmódhoz vezetett, amely az ember elsődleges célját az adott lehetőségek kihasználásában, a környezet mind teljesebb meghódításában, az anyagvilág fölötti uralom megszerzésében, és végül saját sorsának, az életnek és halálnak kézbentartásában látja. Természetesen ezzel együtt adódott az, hogy az önmegvalósítás értelmezése megváltozott. Amig például az ókori görög felfogás szerint a test ós lélek harmóniájára kell irányulnia /ami tulajdonképpen befelé- épitke zést j ele nt/, Ó3 a kérész tó ny ség tanítása i3 az ember belső átalakulását kivánja, addig a természettudományos, illetve technikai fejlődés nyomán egyre inkább az ember és a külső világ viszonya került a figyelem középpontjába, s az önmegvalósítás fő iránya is a külső adottságok alakítására alkalmas képességek kibontakoztatása lett. kedvezett ennek a folyamatnak az életritmus fölgyorsulása, amennyiben mind töbo ilyen jellegű tapasztalattal és feladattal árasztotta el és szembesítette az embert. Itt a leírásánál - mindenképpen nagyon leegyszerűsítve - refis:-:iv módon közelitettük meg a kérdést, vagyis az "átlagember" ig.y sohasem gondolja végig. Azonban képet kaphatunk arról, hogy mi áll spontán magatartásának hátterében, s ig.y könnyebb megérteni a valamiképpen elméletileg is megfogalmazott életfelfogását. Egy bizonyos szinten megnyugtató választ igér az ember biztonság-vágyára a sok eredmény, uj lehetőség, a növekvő liât alom tudata, ezért érzi úgy, hogy esen lehetőségek kiaknázása a legfőbb feladata, s hogy ez egyedül rajta múlik, ha közben nem szalaszt el semmit, nem mond le semmiről, ^zsn a ponton karul szembe ma önátadás és önmegvalósítás. + Önmegvalósítás vagy önátndás? - a keresztény ember azért teszi föl a kérdést, hogy lássa: mit kivan tőle a hite, Istenhez-tartozása ; és kérdez a "kivulálló", igazságot kereső ember is: érdemes és értelmes-e a keresztények életét élnie, Istenük felé fordulnia. A válaszadás ezért a tonus ágtétel felelősségét is hordozza»