Munkálatok 1987 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1987)
Ugrits Tamás: Pálos ighehirdetés a barokk korban
12 inkább a "jó ember" eszményképe lebegett előttük, ami természetesen nem zárta ki a tudomány komoly művelését. A XVII.század végén a szerzetesrendek missziós megújulásnak indültak hazánkban. Fejlődésnek indult a pálos szerzetesi élet is, az ima, szemlélődés, aszkézis é3 erények gyakorlása által erőikben kiteljesedve a pasztoráció, oktatás és tudományok terén a társadalom minden rétegében nagyarányú tevékenységet fejtettek ki. A kontemplativ jelleg mellett erős gyarapodásnak indult, már a XV. századtól kezdve, a karitativ tevékenység is. A barokk szellem nyugtalan mozgékonysága kedvezett a rend ilyen irányú működésének. Tagjainak különböző irányú munkálkodásán - tanítás, térités, lelkipásztorkodás, tudományos irodalom... - világosan érzékelhető hivatástudatuk megnyilvánulása. A XVIII.század közepétől hanyatlásnak indul a rend lelkisége. Ez a kor már az anyagi javak és szellemi erők visszaszerzésének a kora. volt. Nemcsak a régi szellemi nagyság, hanem az anyagi gazdagság és jólét fénye is fogva tartotta a lelkületet. A hithirdeto és lelkipásztori munka mellett, mindjobban előtérbe kerül a kultúra terjesztése, és a világi szellemi élet szolgálatára való elköteleződés. A pálos szerzetesrend szónoki tisztségéről Kisbán Emil a következőképpen számol be: "A rend szónokainak a konstituciók értelmében nemcsak életszentség, hanem a tudomány és műveltség tekintetében is ki kellett tűnniük /Const.1643.Pars.Ill.cap./. Nehéz és felelősségteljes munkájuk elismeréseképpen a többi rendtaggal szemben privilegizált helyzetet élveztek. Nagy önképzésre volt szükség, hogy az egyes ünnepnapok igényeinek megfelelhessenek. Ihsár- és ünnepnapokon ők mondták a monostori templomban a szentbeszédet. Szónoklataikban nemcsak az evangéliumi, de a rendi szellemnek is meg kellett nyilvánulnia. A szentbeszédeik felépítéséhez állandóan tanulmányozták a Szentirást és magyarázatát, s naponta idézeteket tanultak belőle. Ezen kivül rendszeresen olvasták a szentatyák Írásait., az egyháztörténelmet es a szentek életét. Kötelességük volt,hogy hitbeli dolgokban bárkinek felvilágosítást adjanak. Nem elégedtek meg tisztán elméleti, teológiai képzettséggel,
