Munkálatok 1987 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1987)

Ugrits Tamás: Pálos ighehirdetés a barokk korban

13

hanem a gyakorlati szónokképzést is szem előtt tartottá! Alaposan ismerniük kellett a nép nyelvét és lelkületét, egész gondolkodás- és érzésvilágát. Seszédeikben az említett körülményekhez kellett igazodniuk. Az ünnepi alkalmaktól eltekirt/e, javító célzatú szónoklataik csakis ezeknek teljes ismeretében lehettek célirányosak, és a lelkigondozás szempontjából eredményesek.

Hivatalos beosztásuk szempontjából külön vasár- és külön ünnepnapi szónokaik voltak. Leggyakoribbak azok a szónoklatok voltak, amelyeket ezen a napon tartottak konventjeik templomában. Ezek a "Sermones de tempore, Sermones de sanctis és Sermones communes" voltak, a nép nyelvén. Az udvari és egyetemi beszédeket többnyire a rend tudós tagjai tartották latin nyelven. Egy-egy szó nők egy konventben rendszerint három vagy hat évet töltött el. t.zután más konventbe helyezték át. Tizenkét évi szónoki tevékenység után a "reverendus" cim illette meg őket. Ha pedig valakinek szónoki müveit ki is adták,' az hivatalból a tartományi káotalan tagja lett. Szónokaik közül sokan a szónoki irodalmat is művelték: beszédeiket Írásban is elkészítették. Prédikációs gyűjteményekg nyomtatásban is maradtak ránk hiresebb szónokaiktól."

IV. Pálos igehirdetés a bnrokk vallásosság fényében

Kisbán Emil a pálosok irodalmi működését négy korszak ra osztja fel:

1. A szemlélődő irodalom korszaka /12 46-1526/

2. A teológiai és vitázó irodalom tultengésének

korszaka /1526-1664/

3. A tudományos irodalom fénykora /1664-1763/

4. A pálos irodalmi munkásság elvilágiasodásának kora

/1763-1786/ LU*

Dolgozatom tárgya szerint az utolsó két korszak ige- hirdetőit kell részletesebben bemutatnom,hiszen az ellen reformáció szellemi irányát, a borokk kor vallásosságát és a felvilágosodás elleni fellépést ezen korok prédikációi tükrözik.